<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?>
<rss version="2.0" xmlns:content="http://purl.org/rss/1.0/modules/content/" xmlns:dc="http://purl.org/dc/elements/1.1/" xmlns:atom="http://www.w3.org/2005/Atom">
	<channel>
		<title>Lélek Rejtélye</title>
		<link>http://lelek.ucoz.hu/</link>
		<description></description>
		<lastBuildDate>Sat, 16 Jan 2016 09:38:22 GMT</lastBuildDate>
		<generator>uCoz Web-Service</generator>
		<atom:link href="http://lelek.ucoz.hu/news/rss" rel="self" type="application/rss+xml" />
		
		<item>
			<title>Álarcban élni</title>
			<description>&lt;p&gt;Minden olyan kerdés és gondolat, amely megfogalmazódik bennünk, közelebb vihet ahhoz a valósaghoz, amely legmelyebb önmagunkat körülöleli. E lepel segitségével idealis esetben személyiségunk felfedi valódi rétegeit, hallhatatlan lényegünket. Sajnos azonban a legtöbb esetben ez mégis inkább eltakar és megmásít minket. A magunkra húzott valóságtöredékek által elkezdünk a legkülonfélébb szerepek szerint játszani. Apránként pedig megfeledkezünk arról, hogy a szerep, amit magunkra öltöttünk csak szerep - nem azonos önmagunkkal. Játszmáról játszmára egyre távolabb kerülünk saját igazi lényegünktől. Végul pedig teljesen elveszítjük a kapcsolatot legbensőbb énünkkel és innentől a szerepeink veszik át a hatalmat felettünk. Mi pedig ertetlenul állunk, hiszen a &apos;kép&apos; csak nem akar összeállni sem magunkról, sem a külvilággal kapcsolatban. Ennek okait kutatva - még mindig szerepunk hatasa alatt - egyre több &apos;hibát&apos;, &apos;bőnt&apos; es meg nem értettséget találunk. E meghasonlás ve...</description>
			<content:encoded>&lt;p&gt;Minden olyan kerdés és gondolat, amely megfogalmazódik bennünk, közelebb vihet ahhoz a valósaghoz, amely legmelyebb önmagunkat körülöleli. E lepel segitségével idealis esetben személyiségunk felfedi valódi rétegeit, hallhatatlan lényegünket. Sajnos azonban a legtöbb esetben ez mégis inkább eltakar és megmásít minket. A magunkra húzott valóságtöredékek által elkezdünk a legkülonfélébb szerepek szerint játszani. Apránként pedig megfeledkezünk arról, hogy a szerep, amit magunkra öltöttünk csak szerep - nem azonos önmagunkkal. Játszmáról játszmára egyre távolabb kerülünk saját igazi lényegünktől. Végul pedig teljesen elveszítjük a kapcsolatot legbensőbb énünkkel és innentől a szerepeink veszik át a hatalmat felettünk. Mi pedig ertetlenul állunk, hiszen a &apos;kép&apos; csak nem akar összeállni sem magunkról, sem a külvilággal kapcsolatban. Ennek okait kutatva - még mindig szerepunk hatasa alatt - egyre több &apos;hibát&apos;, &apos;bőnt&apos; es meg nem értettséget találunk. E meghasonlás vezet a legkülönfélébb önértékelési problémák kialalakulásához, és ezzel egyetemben a külvilág torz megítéléséhez - amely végső soron boldogtalanságunk forrása. A hibák, bőnök, megnemertettség érzése, a szeretet hiánya konfliktusaink melegágya. Mindezek egytől-egyig bensőnk nagytakarításának szükségességére hívja fel figyelmünket. Ha sikerül rendet tennünk legbelül - rálelve a szerepek mögött rejlő valódi és tökéletes önmagunkra -, úgy a külvilágban is helyre áll az egyensúly, mi pedig ismét megleljük benső békénket és ezzel együtt boldogságunkat. Ebben a harmonikus állapotban a körülöttünk lévő világ a legszebb arcát fedi fel, erősítve hitünket abban, hogy utunkon tovább haladjunk.&lt;/p&gt;</content:encoded>
			<link>http://lelek.ucoz.hu/news/alarcban_elni/2016-01-16-2</link>
			<dc:creator>Hodildi</dc:creator>
			<guid>http://lelek.ucoz.hu/news/alarcban_elni/2016-01-16-2</guid>
			<pubDate>Sat, 16 Jan 2016 09:38:22 GMT</pubDate>
		</item>
		<item>
			<title>Köszöntő</title>
			<description>&lt;p&gt;&quot;Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.&quot;&lt;/p&gt;

&lt;p&gt;(Márai Sándor)&lt;/p&gt;

&lt;p class=&quot;idezetek&quot;&gt;&quot;Mindannyiunkban van egy gyönyörű virágoskert, a lélek kertje. Minden leckével, amit az élet ad, lélek- kertünk növekszik, és egyre ragyogóbbá válik. A lélek- kertek békéje, fénye és boldogság-illata végül pedig szétterjed a világban, széltében és hosszában.&quot;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
(Sri Chinmoy)&lt;/p&gt;

&lt;p class=&quot;egyeb&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;28&quot; src=&quot;http://titkoskert.hu/images/motivum.png&quot; width=&quot;69&quot; /&gt;&lt;/p&gt;</description>
			<content:encoded>&lt;p&gt;&quot;Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre.&quot;&lt;/p&gt;

&lt;p&gt;(Márai Sándor)&lt;/p&gt;

&lt;p class=&quot;idezetek&quot;&gt;&quot;Mindannyiunkban van egy gyönyörű virágoskert, a lélek kertje. Minden leckével, amit az élet ad, lélek- kertünk növekszik, és egyre ragyogóbbá válik. A lélek- kertek békéje, fénye és boldogság-illata végül pedig szétterjed a világban, széltében és hosszában.&quot;&lt;br /&gt;
&lt;br /&gt;
(Sri Chinmoy)&lt;/p&gt;

&lt;p class=&quot;egyeb&quot;&gt;&lt;img border=&quot;0&quot; height=&quot;28&quot; src=&quot;http://titkoskert.hu/images/motivum.png&quot; width=&quot;69&quot; /&gt;&lt;/p&gt;</content:encoded>
			<link>http://lelek.ucoz.hu/news/koszonto/2016-01-09-1</link>
			<dc:creator>Hodildi</dc:creator>
			<guid>http://lelek.ucoz.hu/news/koszonto/2016-01-09-1</guid>
			<pubDate>Sat, 09 Jan 2016 07:49:10 GMT</pubDate>
		</item>
	</channel>
</rss>