| Hodildi | Dátum: Szombat, 2016-08-13, 8:44 PM | Üzenet # 1 |
 Közlegény
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 15
Állapot: Offline
| -Szia. Képzeld találkozni akar velem.
-Mikor?
-Jövő héten, akkor repül haza.
-Nagyon jó.
-De ez a fasz kiakadt.
-Miért? Attól függ hol és hogyan. Mármint az országban hol?
-Hol??? Hát mondtam, hívjuk el. Hozzánk.
-Akkor mi a baj? Ott lesz ő is, nem?
-Na igen, de a pinám kivan már tőle.
-Most tényleg nem értem?! Akkor miért ne?
-Féltékeny.
-Még mindig? Hisz már vagy húsz éve nem találkoztatok.
-Mert ő utálja. Kit szeret ő... ???
-Megkeseredett ember.
-...
-Menjetek el valahová. Az nem otthon van. Kimozdul ő is.
-Lehet... Bassza meg!
-Nem fog jönni. Most vesszek vele össze?
-Megér annyit neked János?
-A barátság...
-Férfi nő közt? Ne viccelj! Az csak köztünk van.
-Na ez az, azt se hiszi.
-Mert sörözés közben bevallottam neki, hogy kívánatos vagy?
-Azóta téged is utál.
-Tudom. Pedig barátok voltunk.
-De neki te már ellenség vagy.
-Nem akarlak tőle elvenni, mit aggódik.
-Nem.
-De ő már betegesen félti a koncot, amit megszerzett.
-Téged.
-Ki mást, csak én maradtam neki. Mindenki mást elüldözött.
-De te őt szereted.
-...
-Őt szereted? Még mindig?
-Tudod jól.
-Állítsd elé, és mondja el mit nem szeret benne!
-Hogy mindenki meg akar engem baszni! Mondta. Nem kíváncsi rá.
-Akkor mondja el neki is! Ő neked a barátod... Te tudod kezelni.
-Én tudom.
-Nem is értem...
-Az asszonynak ezer barátja volt, akiket nem szerettem, nő és férfi is. Max én nem találkoztam velük. Ennyi. Ettől még... Ő azt csinált, amit akart.
-El is váltatok.
-Hm... Nagyon birtokló voltam vele.
-Akkor ezért váltatok el?
-Nem, addig amíg figyelt rám, nem érdekelt.
-De akkor ez következmény volt. Hosszú pórázra engedted.
-Nem. Megbeszéltük.
-Hol romlott el?
-Túlbirtokoltam.
-De akkor miért? Azt mondtad, hagytad őt.
-Volt hogy nem sikerült túllépnem a saját félelmeimen.
-Értem. Te is féltékeny voltál. Bort iszol és vizet prédikálsz.
-Talán... Menjetek el Pali nélkül!
-Nincs kedvem egyedül.
-Vidd el a lányod!
-Én szeretem a férjem. Szeretek vele lenni. Érted?
-Persze.
-Ez olyan szar. Megöl engem.
-Én is így rontottam el.
-Na kitalálom. Majd elmesélem mi volt.
Csengettek. János mosolyogva lépett be az előszobába. Juli állt elől. Pali idegesen tördelte a kezét, és hátulról figyelt. A két barát összeölelkezett, és hosszasan nem engedték el egymást.
-De jó hogy látlak! De menj mán arrébb -lökte játékosan el a nőt a férfi-, hadd öleljem meg az én régi cimborám is! - mondta a vendég.
Pali lesütött szemmel kissé közelebb lépett. Nyújtotta a kezét. De János nem fogadta.
-Mit akarsz te barom?! Ölelj már meg! És azon nyomban odaugrott barátjához és megszorongatta őt is.
A nő csak nézte őket. Valamiért csorogni kezdtek a könnyei. Régi emlékek jutottak eszébe. Amikor még hárman ők egyek voltak. Húsz év... hogy telhetett el úgy, hogy ezt félredobták?
Az este csodás volt. A fiúk egymást szórakoztatva mesélték az elmúlt évek történéseit. Juli csendben figyelte őket. Néha hozott egy kis harapni- vagy inni valót, de nem szólt kettőt sem. Csak a gondolatok jártak a fejében. Ez az én férjem? Miért nem ilyen mindig?
Majd elmesélem...
A cikket írta: Kirka
|
| |
| |
HODILDI HONLAPJA 
