Minden olyan kérdés és gondolat, amely megfogalmazódik bennünk,

közelebb vihet ahhoz a valósághoz, amely legmélyebb önmagunkat körülöleli.

E lepel segítségével ideális esetben személyiségünk felfedi valódi rétegeit, hallhatatlan lényegünket.

Sajnos azonban a legtöbb esetben ez mégis inkább eltakar és megmásít minket.

A magunkra húzott valóságtöredékek által elkezdünk a legkülönfélébb szerepek szerint játszani.

Apránként pedig megfeledkezünk arról, hogy a szerep, amit magunkra öltöttünk csak szerep - nem azonos önmagunkkal. Játszmáról játszmára egyre távolabb kerülünk saját igazi lényegünktől.

Végül pedig teljesen elveszítjük a kapcsolatot legbensőbb énünkkel és innentől a szerepeink veszik át a hatalmat felettünk.

Mi pedig értetlenül állunk, hiszen a 'kép' csak nem akar összeállni sem magunkról, sem a külvilággal kapcsolatban. [/color]

Ennek okait kutatva - még mindig szerepünk hatása alatt - egyre több 'hibát', 'bűnt' és meg nem értettséget találunk. [/color]

[color=#B22222;]E meghasonlás vezet a legkülönfélébb önértékelési problémák kialakulásához, [/color]

[color=#B22222;]és ezzel egyetemben a külvilág torz megítéléséhez - amely végső soron boldogtalanságunk forrása.[/color]

[color=#B22222;]A hibák, bűnök, meg nem értettség érzése, a szeretet hiánya konfliktusaink melegágya. [/color]

[color=#B22222;]Mindezek egytől-egyig bensőnk nagytakarításának szükségességére hívja fel figyelmünket. [/color]

[color=#B22222;]Ha sikerül rendet tennünk legbelül - rálelve a szerepek mögött rejlő valódi és tökéletes önmagunkra -, [/color]

[color=#B22222;]úgy a külvilágban is helyre áll az egyensúly, mi pedig ismét megleljük benső békénket és ezzel együtt boldogságunkat. [/color]

[color=#B22222;]Ebben a harmonikus állapotban a körülöttünk lévő világ a legszebb arcát fedi fel, [/color]

[color=#B22222;]erősítve hitünket abban, hogy utunkon tovább haladjunk.[/color]  

"Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet,

vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van,

s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz,

s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén,

s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál.

Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van.

Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre."(Márai Sándor)

[color=#8B4513;][/color]

[color=#8B4513;]"Mindannyiunkban van egy gyönyörű virágoskert, a lélek kertje. [/color]

[color=#8B4513;]Minden leckével, amit az élet ad, lélek- kertünk növekszik, és egyre ragyogóbbá válik. [/color]

]A lélek- kertek békéje, fénye és boldogság-illata végül pedig szétterjed a világban, széltében és hosszában." (Sri Chinmoy)[/color]

Ha nem szenvedted volna el azt, amit elszenvedtél,

akkor emberi lényként nem lenne mélységed, alázatod, együttérzésed.