A múlt elengedése kulcsfontosságú a lelki békénk szempontjából, és fontos ahhoz, hogy a jelent a maga valóságában és lehetőségeivel együtt éljük át. Először el kell fogadnunk, hogy az a valami, ami fontos volt nekünk egykor, mára elmúlt vagy erejét vesztette. Természetes folyamat, hogy időnként el kell búcsúznunk emberektől, tárgyaktól, életkörülményektől, hiszen ahogy személyiségünkben változunk, úgy természetes, ha ez kívül is megnyilvánul, az említett dolgok is velünk változnak. Különben belső változásaink nem lesznek tartósak és mélyek! A múltból cipelt fájdalmak, neheztelések és visszahúzó kapcsolatok megakadályozzák, hogy a jelen pillanatot a maga tisztaságában éljük át, hiszen mindent a fájdalmainkon, negatív hiedelmeinken át látunk és tapasztalunk. Ezzel azt érjük el, hogy újra és újra megteremtjük ezeket a fájdalmas helyzeteket és kapcsolatokat, vagyis rabságban tartjuk saját magunkat. Egészségünk, nyugalmunk tekintetében az elengedés a továbblépés, pozitív változásaink és belső fejlődésünk alapja.
Az elengedés nem az, hogy ezután nemtörődöm leszek,
hanem annak felismerése, hogy nem tehetek meg dolgokat mások helyett.
Az elengedés nem az, hogy eltaszítom magamtól a másik embert,
hanem annak felismerése, hogy nem irányíthatom.
Az elengedés nem az, hogy a másikat továbbsegítem a rosszban,
hanem az, hogy megengedem neki, hogy a következményekből tanuljon.
Az elengedés saját erőtlenségem, tehetetlenségem beismerése,
mellyel elfogadom, hogy a dolgok kimenetele nem az én kezemben van.
Az elengedés nem próbál megváltoztatni vagy okolni másokat,
hiszen csak magamat változtathatom meg.
Az elengedés nem közönyt vagy érdektelenséget jelent valaki iránt,
hanem törődést.
Az elengedés nem rendbe hoz,
hanem támogat.
Az elengedés nem megítél,
hanem hagyja, hogy a másik is esendő emberi lény legyen.
Az elengedés nem az, amikor minden következményt én próbálok elsimítani,
hanem engedem, hogy ő is megtapasztalja saját dolgainak kimenetelét.
Az elengedés azt jelenti, hogy nem oltalmazom a másikat,
hanem engedem, hogy a másik szembesüljön a valósággal.
Az elengedés nem tagadás,
hanem elfogadás.
Az elengedés nem a másik korholása, szidása vagy vele való vitázás,
hanem saját hiányosságaim felkutatása és kiigazítása.
Az elengedés nem az, amikor mindent a saját elképzeléseimre formálok,
hanem úgy fogadok minden napot, ahogy az jön, magamhoz ölelve a pillanatot.
Az elengedés nem mások kritizálása vagy irányítása,
hanem én magam igyekszem azzá válni, ami álmaim szerint lehetnék.
Az elengedés nem sajnálkozik a múlton,
hanem előre tekint, fejlődik és a jövőnek él.
Az elengedés kevesebbet fél, és többet él, jobban szeret!
Az elengedés gyümölcse a békesség.
HODILDI HONLAPJA 
