A lelkiismeretet ma inkább elnyomni szokták, mint erősíteni. Nevében is benne van; a bűntudat normális esetben valami elkövetett bűn következménye. Igaz, hamis bűntudatot is lehet kelteni, ha ezt az ember alárendelt szerepben magára veszi..
A bűntudat valamennyiünk számára ismerős érzés. Akkor alakul ki, amikor akarva-akaratlanul elkövettünk valamit más(ok) vagy önmagunk sérelmére. Tudatában vagyunk bűnünknek.
Ha a bűntudatról gondolkodunk, rengeteg kérdés merül fel bennünk. Miért van az, hogy sok ember szinte folyamatosan bűntudattól, lelkiismeret-furdalástól szenved, míg mások igen ritkán éreznek ilyet? Ugyanazért a cselekedetért miért érez az egyik ember bűntudatot, míg a másik nem? Ki vagy mi határozza meg, mi számít bűnnek és mi nem?
Bűnös vagy! (Valóban?)
Ahhoz, hogy megszabadulhassunk tartós (és indokolatlan) bűntudatunktól, reális képet kell kialakítanunk önmagunkról, el kell fogadnunk és meg kell szeretnünk önmagunkat. Végig kell gondolnunk, milyen értékeket tart-tartott a környezetünk fontosnak, és mi melyikkel tudunk és akarunk azonosulni. Ki kell alakítanunk a saját elvárásainkat magunkkal szemben, vigyázva arra, hogy azok reálisak és teljesíthetőek legyenek. El kell döntenünk, milyen külső elvárásnak tudunk és akarunk megfelelni. El kell fogadnunk, hogy nem vagyunk hibátlanok (és más sem az). Vállalnunk kell a felelősséget hibáinkért, anélkül, hogy mások felelősségét is átvállalnánk. Vállalnunk kell önmagunkat, érzéseinket és véleményünket, kockáztatva, hogy nem mindenki szeret így (sem) majd minket. El kell fogadjuk, hogy a különbözőség nem egyenlő az értéktelenséggel. Meg kell tanulnunk értékelni, szeretni másokat. Tudnunk kell megbocsátani.
Nem várható, hogy az évek-évtizedek óta kínzó bűntudat a felismeréssel úgy vehető le, mint egy kabát. Levetkőzése hosszú folyamat. Akarat és kitartás kell hozzá. A pszichoterápiás segítség jelentősen lerövidítheti ezt az időt.
Az indokolatlan bűntudat érzésétől meg kell szabadulni, mert megfoszt az örömtől. A reális bűntudat érzése azonban fontos és tiszteletet érdemel. Lelkiismeret-furdalás és jóvátételi igény követi. Azt jelzi, hogy figyelek a másikra, fontos nekem a másik ember. Észrevettem és sajnálom, hogy így cselekedtem. Elismerem a hibámat és érzem a felelősségemet abban is, hogy segítsek megszabadulni a hibám keltette rossz érzéstől vagy más következményeitől. Segít, hogy autonómiánk megtartása mellett stabil értékrend, kölcsönös felelősségvállalás és feszültségmentes együttélés alakulhasson ki.
Nem szeretnék olyan világban élni, ahol nincs bűntudat vagy lelkiismeret-furdalás. Ha nem lenne, akkor az azt jelentené, hogy semmi kapcsolat nincs az emberek között, azaz mindenki tökéletes magányban él. Vagy anarchia lenne, mert mindenki kizárólag saját magával törődne, pillanatnyi érdekének megfelelően bánva másokkal. Ahol nincs bűntudat, ott nincs stabil értékrend, felelősségvállalás és erkölcsi fék.
Cadre Manola
HODILDI HONLAPJA 
