„Ismerd meg önmagadat és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog sorsod is. Fogadd el magad, és el tudod majd fogadni sorsodat is.”

Mi az önismeret?

Aki távol tartja magát az önmegismerés folyamatától, az nem lehet sikeres és hatékony személyes életében. Mások és a világ folyamatainak megismerése és átlátása csak az önmagunkon végzett belső munka következménye lehet.
Sorsalakításunk kulcsa: önismeret
Saját élettörténetünk, „sorsunk” megértésének lényege, hogy milyen módon vagyunk képesek önmagunkkal szembesülni. Erre hívta fel a figyelmet már az ókorban is sok bölcs és filozófus, melynek történelmi emlékét őrzi a delphoi jósda felirata is.

Az önismeret mindannyiunkban zajlik természetes módon az élettapasztalataink által
A megélt hatásokon keresztül jövünk rá arra, hogy mi okoz nehézséget számunkra és mi az, amivel jól elboldogulunk, felfedezve ezzel a bennünk rejlő képességeket és erőforrásokat. A sors, mint „jó szülő”, tanít arra, hogy kipróbáljuk magunkat különböző helyzetekben. Tapasztalataink által rájövünk arra, hogy „jé, ez nekem, megy, ezt meg tudom csinálni”,- ez adja a „képes vagyok rá!” (kompetencia) érzését! De arra is ráláthatok, hogy mire nem vagyok képes, hol és miben kell fejlődnöm, esetleg segítséget kérnem másoktól. Öntanulásunk tehát tudattalanul is zajlik, de érettebb formában ezt tudatossá is tehetjük.

Sosem vagyunk készek, az önismeretben teljesek!
Személyiségünk folyamatosan érik, változik, bár idős korunkra a változást segítő rugalmasságunk csökken. Mindannyiunk életprogramja ez, hiszen élettapasztalataink által tanuljuk önmagunkat, s ez által mások megértéséhez, megismeréséhez is közelebb jutunk. Felnőttként annál sikeresebb ez a folyamat, minél inkább hajlandó vagyok szembesülni azzal a ténnyel, hogy minden folyamat, történés, aminek részese vagyok, hozzám kapcsolódik, hozzájárultam a kialakulásához (tudatosan vagy öntudatlanul), így következményeivel is tudnom kell szembe nézni.
/Oláhné Mednyánszki Krisztina/

 

Önmagunk megismerése létfontosságú.

Találkozásom az énemmel ráébreszt arra, hogy csak én vagyok felelős az életemért. Jövőm, boldogságom, életem - jó értelemben vett - sikeressége saját magamon múlik. Persze csak akkor, ha tisztában vagyok magammal. Értékeimmel, hibáimmal, lehetőségeimmel és korlátaimmal együtt. Az énkép ugyanis nemcsak azt tartalmazza, "ami vagyok", hanem azt is, "ami lenni akarok, ami lehetnék". Meglévő, ismert értékeimen és gyengeségeimen túl a lehetőségeimet és korlátaimat is magában foglalja.

 

 

 

 

 

ek elmondhatatlan többsége szorong. De hány szorongó macskát ismersz? És tanácsolom: ne féltsd a gyerekedet. Vigyázz rá! Fél szemmel kövesd a lépteit – de ne féltsd! Bízz benne! S a benne lakó lélekben. Aggodalmas szülők gyermekei gyakran egy életen át nem tudnak megszabadulni a lelkükbe írt hibás programtól.

„Ismerd meg önmagadat és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog sorsod is. Fogadd el magad, és el tudod majd fogadni sorsodat is.”

Mi az önismeret?

Aki távol tartja magát az önmegismerés folyamatától, az nem lehet sikeres és hatékony személyes életében. Mások és a világ folyamatainak megismerése és átlátása csak az önmagunkon végzett belső munka következménye lehet.
Sorsalakításunk kulcsa: önismeret
Saját élettörténetünk, „sorsunk” megértésének lényege, hogy milyen módon vagyunk képesek önmagunkkal szembesülni. Erre hívta fel a figyelmet már az ókorban is sok bölcs és filozófus, melynek történelmi emlékét őrzi a delphoi jósda felirata is.

Az önismeret mindannyiunkban zajlik természetes módon az élettapasztalataink által
A megélt hatásokon keresztül jövünk rá arra, hogy mi okoz nehézséget számunkra és mi az, amivel jól elboldogulunk, felfedezve ezzel a bennünk rejlő képességeket és erőforrásokat. A sors, mint „jó szülő”, tanít arra, hogy kipróbáljuk magunkat különböző helyzetekben. Tapasztalataink által rájövünk arra, hogy „jé, ez nekem, megy, ezt meg tudom csinálni”,- ez adja a „képes vagyok rá!” (kompetencia) érzését! De arra is ráláthatok, hogy mire nem vagyok képes, hol és miben kell fejlődnöm, esetleg segítséget kérnem másoktól. Öntanulásunk tehát tudattalanul is zajlik, de érettebb formában ezt tudatossá is tehetjük.

Sosem vagyunk készek, az önismeretben teljesek!
Személyiségünk folyamatosan érik, változik, bár idős korunkra a változást segítő rugalmasságunk csökken. Mindannyiunk életprogramja ez, hiszen élettapasztalataink által tanuljuk önmagunkat, s ez által mások megértéséhez, megismeréséhez is közelebb jutunk. Felnőttként annál sikeresebb ez a folyamat, minél inkább hajlandó vagyok szembesülni azzal a ténnyel, hogy minden folyamat, történés, aminek részese vagyok, hozzám kapcsolódik, hozzájárultam a kialakulásához (tudatosan vagy öntudatlanul), így következményeivel is tudnom kell szembe nézni.

Oláhné Mednyánszki Krisztina

Önmagunk megismerése létfontosságú. Találkozásom az énemmel ráébreszt arra, hogy csak én vagyok felelős az életemért. Jövőm, boldogságom, életem - jó értelemben vett - sikeressége saját magamon múlik. Persze csak akkor, ha tisztában vagyok magammal. Értékeimmel, hibáimmal, lehetőségeimmel és korlátaimmal együtt. Az énkép ugyanis nemcsak azt tartalmazza, "ami vagyok", hanem azt is, "ami lenni akarok, ami lehetnék". Meglévő, ismert értékeimen és gyengeségeimen túl a lehetőségeimet és korlátaimat is magában foglalja.