"A mások iránti szeretetnek valamiből létre kell jönnie, valamiből táplálkoznia kell, és ez azzal kezdődik, hogy az ember szereti önmagát. És akkor ebben az önszeretetben benne rejlik annak a lehetősége, hogy a másikban meglátom önmagam." Önszeretet...vannak, akik úgy gondolják, hogy éppen azért tart ott a világ, ahol tart, mert egoista módon átlépünk másokon, csak a magunk érdekeit nézzük, önzők vagyunk és semmi másra nem figyelünk. Van ennek alapja nagyon is, de nem szabad összetéveszteni az önszeretetet az egoista viselkedéssel. Az egoizmusnak semmi köze az önszeretethez, az egoizmus egy kompenzáció. Az egoista, önző emberek nem rendelkeznek felnőtt személyiséggel. Az őszinte önszeretet, önértékelés, önelfogadás a felnőtt személyiség ismérve. Az egoista emberek éppen azért önzők, mert óriási hiányt szenvednek...főleg az érzelmek terén. Nem tanultak meg egészségesen kötődni. Uralni akarnak mindent és mindenkit, képtelenek az egyenrangú kapcsolatokra, az erőszak és a kizsákmányolás eszméi éltetik őket, merevség és állandó összehasonlítás, versengés jellemzi őket, hajlamuk van a másik félt tulajdonukként kezelni, akinek kötelessége a szükségleteik, igényeik szerinti cselekvés. Leginkább a félelem és a védekezés a tudattalan hajtóerő, így aztán ők maguk is félelmet akarnak kelteni, zsarolnak, indulatot keltenek. ...Igen, egoista vagyok, önző, mert félek...félek, hogy magamra hagynak; félek, hogy nem szeretnek; félek a haláltól és félek az élettől...