"Higgy. Nagyon, amennyire csak tudsz, és ne fogadd el, hogy nincs feladatod. Mindenkinek van. Egy percig se érdekeljen az, hogy más kételkedik benned. Csak az a fontos, hogy te soha ne tedd ezt meg. Higgy, mindig, megállás nélkül, szívből, leállíthatatlanul menetelve előre, mert az bőven elég lesz ahhoz, hogy elérj az álmodig. De ne felejtsd el: csak addig juthatsz el, ameddig el kell jutnod. Csak ott érhet véget az utad, ahol véget kell érnie, de csak ott indulhat el, ahol el kell indulnia... és csak azt hozhatja el, amit el kell hoznia. Ha ezt elfogadod, ha el tudod fogadni, minden rendben lesz. De meg kell tanulnod nem követelőzni, akaratoskodni, hanem inkább elfogadni. Hagyni, hogy jöjjön, aminek jönnie kell, mert csak akkor haladhat minden az útján. És egyébként is: miért is nehezítenéd a saját életed?" Oravecz Nóra Mikor erősödik az önbizalom? – Amikor tudjuk, hogy ha valamit el akarunk érni, sok egymást követő lépést kell megtennünk, kitartóan, mindig ugyanazt az irányt követve. – Amikor tudjuk, hogy tisztában kell lennünk gondolatainkkal és érzelmeinkkel, még akkor is, ha ehhez le kell nyelnünk a keserű pirulát és szembe kell néznünk azzal, hogy milyenek is vagyunk valójában. – Amikor tudjuk, hogy nem vagyunk tökéletesek, de el tudjuk képzelni, milyen a tökéletes. – Amikor tudjuk, hogy lelkiállapotaink változékonyak, de ez nincs hatással önbizalmunk alapjára, igazi Énünkre. – Amikor tudjuk, hogy az élethez feltétlenül szükséges a fájdalom is, mert nélkülözhetetlen a tanulási folyamatainkban, amelyek során a fájdalmak tapasztalatokká alakulnak át. – Amikor tudjuk, hogy a cselekvés mindig többet ér a semmittevésnél, és az élethez való aktív, tiszteletteljes viszonyulás mindig üdvösebb a közönyös tétlenségnél. – Amikor tudjuk, hogy rendkívül bőséges energiaforrás áll mindannyiunk rendelkezésére, csak éppen képtelenek vagyunk meríteni belőle, mert vagy nem ismerjük, vagy nem hiszünk benne, vagy nem tudjuk, hogyan hasznosítsuk. – Amikor tudjuk, hogy a kudarcok leckék az úton, a sikerek pedig kiállt próbák. – Amikor tudjuk, hogy mindig számíthatunk dicséretre és kritikára, de egyik sem ér fel azzal, amit lelkiismeretünk ítél helyesnek vagy helytelennek. – Amikor tudjuk, hogy senki sem foszthat meg bennünket emberi létünk lényegétől, erőnk forrásától. – Amikor tudjuk, hogy a másokkal való együttélés nagy kincs, mégsem várhatjuk el, hogy mások tegyenek meg mindent értünk; annyira azonban büszkék sem lehetünk, hogy ne fogadjunk el semmiféle segítséget. – Amikor tudjuk, hogy ha nálunk jobbakkal találkozunk, példaként kell tekintenünk rájuk, és emiatt nem csüggedhetünk el. Ha viszont olyanokkal találkozunk, akiknek több a hiányossága, mint nekünk, akkor ismerjük fel, mit kell kerülnünk, de ne kérkedjünk előttük képességeinkkel és eredményeinkkel. – Amikor tudjuk, hogy mindnyájan emberek lévén ugyanonnan indultunk, és a végcélunk is egy, és hogy a jelen életünknek mindig van miértje, értelme és rendeltetése. – Amikor tudjuk, hogy nincs minden előre megírva, éppen ezért mi magunk is képesek vagyunk hozzátenni néhány sort az Élet Könyvéhez. Delia Steinberg Guzmán Az Új Akropolisz nemzetközi elnöke

***