Hodildi | Dátum: Szombat, 2016-08-13, 8:44 PM | Üzenet # 1 |
Közlegény
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 15
Állapot: Offline
| -Szia. Képzeld találkozni akar velem. -Mikor? -Jövő héten, akkor repül haza. -Nagyon jó. -De ez a fasz kiakadt. -Miért? Attól függ hol és hogyan. Mármint az országban hol? -Hol??? Hát mondtam, hívjuk el. Hozzánk. -Akkor mi a baj? Ott lesz ő is, nem? -Na igen, de a pinám kivan már tőle. -Most tényleg nem értem?! Akkor miért ne? -Féltékeny. -Még mindig? Hisz már vagy húsz éve nem találkoztatok. -Mert ő utálja. Kit szeret ő... ??? -Megkeseredett ember. -... -Menjetek el valahová. Az nem otthon van. Kimozdul ő is. -Lehet... Bassza meg! -Nem fog jönni. Most vesszek vele össze? -Megér annyit neked János? -A barátság... -Férfi nő közt? Ne viccelj! Az csak köztünk van. -Na ez az, azt se hiszi. -Mert sörözés közben bevallottam neki, hogy kívánatos vagy? -Azóta téged is utál. -Tudom. Pedig barátok voltunk. -De neki te már ellenség vagy. -Nem akarlak tőle elvenni, mit aggódik. -Nem. -De ő már betegesen félti a koncot, amit megszerzett. -Téged. -Ki mást, csak én maradtam neki. Mindenki mást elüldözött. -De te őt szereted. -... -Őt szereted? Még mindig? -Tudod jól. -Állítsd elé, és mondja el mit nem szeret benne! -Hogy mindenki meg akar engem baszni! Mondta. Nem kíváncsi rá. -Akkor mondja el neki is! Ő neked a barátod... Te tudod kezelni. -Én tudom. -Nem is értem... -Az asszonynak ezer barátja volt, akiket nem szerettem, nő és férfi is. Max én nem találkoztam velük. Ennyi. Ettől még... Ő azt csinált, amit akart. -El is váltatok. -Hm... Nagyon birtokló voltam vele. -Akkor ezért váltatok el? -Nem, addig amíg figyelt rám, nem érdekelt. -De akkor ez következmény volt. Hosszú pórázra engedted. -Nem. Megbeszéltük. -Hol romlott el? -Túlbirtokoltam. -De akkor miért? Azt mondtad, hagytad őt. -Volt hogy nem sikerült túllépnem a saját félelmeimen. -Értem. Te is féltékeny voltál. Bort iszol és vizet prédikálsz. -Talán... Menjetek el Pali nélkül! -Nincs kedvem egyedül. -Vidd el a lányod! -Én szeretem a férjem. Szeretek vele lenni. Érted? -Persze. -Ez olyan szar. Megöl engem. -Én is így rontottam el. -Na kitalálom. Majd elmesélem mi volt.
Csengettek. János mosolyogva lépett be az előszobába. Juli állt elől. Pali idegesen tördelte a kezét, és hátulról figyelt. A két barát összeölelkezett, és hosszasan nem engedték el egymást. -De jó hogy látlak! De menj mán arrébb -lökte játékosan el a nőt a férfi-, hadd öleljem meg az én régi cimborám is! - mondta a vendég. Pali lesütött szemmel kissé közelebb lépett. Nyújtotta a kezét. De János nem fogadta. -Mit akarsz te barom?! Ölelj már meg! És azon nyomban odaugrott barátjához és megszorongatta őt is. A nő csak nézte őket. Valamiért csorogni kezdtek a könnyei. Régi emlékek jutottak eszébe. Amikor még hárman ők egyek voltak. Húsz év... hogy telhetett el úgy, hogy ezt félredobták?
Az este csodás volt. A fiúk egymást szórakoztatva mesélték az elmúlt évek történéseit. Juli csendben figyelte őket. Néha hozott egy kis harapni- vagy inni valót, de nem szólt kettőt sem. Csak a gondolatok jártak a fejében. Ez az én férjem? Miért nem ilyen mindig? Majd elmesélem...
A cikket írta: Kirka
|
|
| |