| Hodildi | Dátum: Szombat, 2016-08-13, 8:03 PM | Üzenet # 1 |
 Közlegény
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 15
Állapot: Offline
| Azon gondolkodom, milyen is az önzetlen, tiszta barátság. Ott kezdődik, hogy megkérdezem tőled, hogy vagy, esetleg várom, te is megkérdezed tőlem, én hogy vagyok.
Nem így működik, már tudom.
Én, ha valakiről nem hallok, látok hírt sehol megkeresem. Természetesen, én valamilyen formában zárkózott ember lévén a gondomról, bajomról nem beszélek. Nem szeretem a csámcsogást, pletykálkodást, mert magam sem művelem. Feltételezve, mások sem teszik.
Tévedni emberi dolog.
Visszatérve az eredeti témához.
Hónapokban mérhető, amikor válaszút elé érkeztem. Nem tárulkoztam ki, mert vallom, vannak személyes dolgok, amit illik megtartani. Ebben az időszakban találtam barátokat, olyanokat, akik ráéreztek, segítségre van szükségem. Bár tiltakoztam, naponta "kopogtattak" az ajtón, segítő kezet nyújtva. Természetesen kilétüket nem fedem fel.
Egyikük többszöri visszautasításomra, elmesélt egy történetet, amire én nem emlékeztem. Igen, nem emlékeztem, mert több mint 3 évtizede történt. - Tudod, akkor nekem te önzetlenül segítettél, amit sosem tudok elégszer megköszönni és a mai napig nem felejtettem el. Ezért kérlek, fogadd el, amiben tudok, segítek.
Sírás fojtogatott szavai hallatán, és ma már nem kételkedem a segítség nyújtásában. Elfogadom, mert az önzetlenségéhez nem fér kétség.
A másik ilyen barát ismeretlenül, akiről valójában nem is tudom ki, rég óta mellettem áll, és olyan szinten, ami nem mondható el.
Van, aki szalad egy csokor virággal, a tálca sütivel, mert a boldogság hormon éppen mínuszon van.
Persze még írhatnék a lélektársakról is, akik más formában támogatják az ember lányát.
Igen, már elhiszem barátságok életünk késői szakaszában és kialakulhatnak.
Barátságok pedig, amikről azt hittük létezik, egyik pillanatról a másikra elszállnak.
A fentebb leírtak jó kis kitérő volt.
Volt egy írásom, mely a Vándorokról szólt. Igen, akik útra kelnek, mert muszáj. Ne taglaljuk miért. Vitatéma nem lehet. Tudjuk az életük és a család élete nem kéjutazás. Mindenki elfogadja, mert bízik benne, ez a legjobb út. Aztán jön egy hír, a Vándor balesetet szenvedett. Semmit nem tudsz, elérhetetlen. Csak őrlődsz, kínlódsz.
Nem vagy jelen sehol. Nem fontos, ki éppen mit posztol, mi a napi pletyka.
Nem hiányzol senkinek...
A cikket írta: D Klári
|
| |
| |
HODILDI HONLAPJA 
