| Hodildi | Dátum: Szombat, 2016-08-13, 8:40 PM | Üzenet # 1 |
 Közlegény
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 15
Állapot: Offline
| Kék a rét és zöld a fű...
Apám tulajdonságaiból egy volt, amit nagyon nem szerettem. (Na lehet, volt még pár, de ugye az idő -majdnem- mindent megszépít.)
Az ő rétje mindig zöldebb volt (ha kellett, kékebb), mint a szomszédé.
Persze ez a szokása, nem tette egyedivé az öreget; sógor, koma, jóbarát, mind-mind hasonlóan zöldebben látták a saját kis rétecskéjüket. Ebből aztán, született sok-sok nagyotmondás, néha vita és veszekedés.
Ki ne ismerné ezt a fajta kivagyiságot?
"Az én autóm 4,2 litert fogyaszt"..., és "az enyém 3,9-et", jellegű zöldítések, nem voltak ritkák anno a családi fészek környékén. (Hogy hány méteren, az már más kérdés lett volna.) Vagy az "Én boromtól még senkinek nem fájdult meg a feje! Bezzeg a te lőrédtől...", jellegű szomszédpukkasztások is napi szinten mentek ősöm ismeretségi körében.
Ebből lett nekem elegem.
Megfogadtam, hogy ebbe a folyóba nem lépek apám nyomába. Szeretem a ferr dolgokat. Én annyit mondok, amennyi az valójában...
Innen fakad az ellenszenv, azokkal az írókkal szemben, akik csak a saját írásaikat tudják elfogadni (remélem az ilyenek már rég elmenekültek innen) bestsellerként, minden más nulla nekik. "Az én novellám 300Km/órával húz az M5-ösön", típusú önjelölt írózseniktől mentsen meg bennünket az Isten! Hol jobb ez, mint apám Babettájának CO2 kibocsájtásának, a haver Komárjához mért értékének kiválósága?! Vagy ahhoz, amikor valaki a másik gyengeségével emeli magasba önnön nagyságát? Rosszabb volt-e örökkön szeretett szülőapám kicsinyessége, amikor saját üzleti érzékét magasztalta -azzal az aprócska kiemeléssel-, hogy az ő szilvapálinkája kétszer annyiért kelt el a piacon, mint a szomszédé? (Mert ő mindig talált egy verebet..., ebben ügyes volt!) Durvább volt-e amit ő csinált, mint itt valaki is, mert nem novellát vagy verset árult?! (Azt is árult..., Isten nyugosztalja; olyan pénzért adott saját kiadású könyveket, amit egy Pallas Nagy Lexikonért nem adna senki a könyvesboltban.) Persze ettől nem volt ő se rossz, se gonosz, ő egy remek ember volt, csak az ő rétje mindig zöldebb kellett, hogy legyen, mint a másé... Szerettük, elfogadtuk,
de én ezt nem szeretném utánozni!
Az én füvem sajnos gazos. Néha (két)hetente egyszer előveszem a fűnyírót és végigmegyek rajta. Locsolni is csak az esővel locsoltatom (ritkán magam is, ha jut rá idő). Így az én rétem sajnos nem kék, mezei kis zöldes-sárga.
De ez nem baj, mert én így szeretem... "Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk."
*Az írást nem irodalmi jelleggel tettem fel, csak úgy..., hogy olvasd!
Idézet: Bacsó Péter, Tanú c. filmjéből,
mert imádom!
A cikket írta: Pinokkió
|
| |
| |
HODILDI HONLAPJA 
