| Hodildi | Dátum: Szombat, 2016-08-13, 7:57 PM | Üzenet # 1 |
 Közlegény
Csoport: Adminisztrátorok
Üzenetek: 15
Állapot: Offline
| Néha arra gondolok, hogy nem lenne rossz valaki a faluban, egy barátnő, aki közel van és szavak nélkül is ért, és akkor se unatkozik, ha épp nincs kedvem beszélni senkivel, így vele sem, mert nem tudok, mert máshol járok. Csak úgy együtt lenni szavak nélkül. Nem nyaggat, hogy mondjak már valamit, és az se zavarja, ha épp nyakig vagyok merülve a saját fejemben, és lehet vele kapucsínózni és sétálni és kertészkedni. De ha meg úgy van, akkor be nem állna a szánk, és egyszerre két vonalon folytatnánk a beszélgetést. Néha főznénk valamit és ha olyan kedvünk lenne, akkor nagyokat aludnánk a tévé előtt, ami semlegesíti az utcán szirénázó autókat. De aztán arra gondolok, hogy többször szeretek egyedül lenni mint társaságban, és gyakran szeretnék elbújni csak úgy a világ elől, vagy csak két hétig masszívan könyvfüggő lenni, és ha lenne egy ilyen barátnőm, akkor minden bizonnyal igen nehéz sora lenne mellettem. És legtöbbször igen jókat tudok beszélgetni a legkedvesebb barátnőimmel kapucsínózás közben, még akkor is, ha 200 km-re laknak. Azután pedig rájövök, hogy igenis van egy barátnőm, aki mindenhová követ, a kertbe, a konyhába, az ágyba, még a wc előtt is megvár a mosdónál, és bármit mondok neki az köztünk marad. Aki odajön és a kezét a szívemre teszi és figyel, mert pontosan érzi, ha baj van, nem lehet átvágni. Ha ideges vagyok azt is megérzi és le kell nyugodnom, különben faképnél hagy míg elmúlnak a felhők. És aztán rájövök, hogy az igazán jó barátnőim talán messze vannak, talán ritkán találkozunk, de attól még ugyanolyan erős a kapcsolatunk mintha a szomszédban laknának. Talán még többet is beszélünk pont ezért. De van mellettem valaki, velem jár hűségesen nap mint nap és az ágyam végén alszik. Julcsi.
A cikket írta: Virág
|
| |
| |
HODILDI HONLAPJA 
