"Alkosd és ápold lelkedet, mint egy kertet, vigyázz az élet évszakaira, mikor a gyomlálás, a gazszedés, a trágyázás ideje van, s a másikra, mikor minden kivirul lelkedben, s illatos és buja lesz, s megint a másikra, mikor minden elhervad, s ez így van rendjén, s megint a másikra, mikor letakar és betemet fehér lepleivel mindent a halál. Virágozz és pusztulj, mint a kert: mert minden benned van. Tudjad ezt: te vagy a kert és a kertész egyszerre."

(Márai Sándor)

"Mindannyiunkban van egy gyönyörű virágoskert, a lélek kertje. Minden leckével, amit az élet ad, lélek- kertünk növekszik, és egyre ragyogóbbá válik. A lélek- kertek békéje, fénye és boldogság-illata végül pedig szétterjed a világban, széltében és hosszában."

(Sri Chinmoy)