Amikor hangulatzavarról beszélünk, az emberek többségének a depresszió ugrik be, azonban sokszor kihagyják az osztályozásból a mánia fogalmát. Ha e két tünetcsoport együttesen jelenik meg, kevert epizódról beszélünk: vagyis más néven ez a bipoláris zavar.
Alapvetően a hangulatzavarok klinikai megjelenésekor két mintáról beszélhetünk, az egyik a depresszió, a másik a mánia tünetegyüttese. Ha általánosságban akarjuk megfogalmazni a különbséget a két kategória között, akkor elmondható, hogy a depresszióra a mindenre kiterjedő gátoltság, míg a mániára a gátlások felszabadulása jellemző.
Előfordulhat azonban, hogy a két tünetegyüttes keveredik, ilyenkor ún. kevert állapotokról beszélünk, ezt hívjuk bipoláris zavarnak
-
A bipoláris zavar előfordulási aránya nagyjából 1% körül mozog.
-
A nemek között szignifikáns eltérés nincsen.
-
A betegség első tünetei 15–30 éves kor között jelentkeznek, valamint az esetek többségében depressziós epizóddal indulnak a tünetek.
Depressziós epizód
Ezen kategória alaptünete a depressziós hangulat, vagyis az érdeklődés és az örömre való képesség csökken, sok esetben teljesen meg is szűnhet. A negatív gondolkodási séma, valamint az energia csökkenése fáradékonysághoz és csökkent aktivitáshoz vezet. Az alaptünetek mellett más specifikus tünetek is jelentkezhetnek, ilyen a koncentráció és a figyelem csökkenése, memóriazavar. Gyakori az önbizalom és az önértékelés csökkenése is, a páciensek többségét értéktelenségérzés uralja, a jövőt illetően pesszimista kép rajzolódik ki.
Mániás epizód
Ezen kategória alaptünete az emelkedett vagy ingerlékeny hangulat. Az aktivitás fokozódik, megnövekedett energiával, önértékeléssel bír a beteg. Váltakozik nála a boldogság optimizmus, valamint az ingerlékenység. A beteg megjelenése az állapotától függ, amikor nem túl súlyos állapotban van, akkor inkább az dominál, hogy a beteg korához képest sokkal fiatalosabban öltözködik, öltözete hangulatát tükrözve világos, színes, fiatalos. Azonban ez a rendezettség állapotfüggő: hirtelen átcsaphat zilált, rendezetlen külsőbe. Magatartásuk gyakran gátlástalan, kritikátlan, hiperaktív, időnként impulzív, előfordul, hogy támadóvá, fenyegetővé válik, ha terveik megvalósítását valami megakadályozza.
Kevert epizód: bipoláris zavar I., II., III.
Akkor beszélünk kevert epizódról, ha a depresszió és a mánia tünetei egy időben jelentkeznek. Leggyakoribb a diszfóriás, irritált mánia, melyben a hiperaktivitás, ingerlékenység mellé rossz közérzet párosul.
A bipoláris zavar az esetek 60–75%-ában depressziós epizóddal kezdődik. Ha a bipoláris zavar mániás epizóddal indul, akkor a kezdet általában hirtelen és drámai.
A betegséglefolyás során az epizódok hossza nem változik, viszont a remisszió időtartama (amikor nincsen semmilyen tünet, panasz) rövidül, valamint a depressziós epizód gyakoribbá, a mánia ritkábbá válik.
Az epizódok jellegzetessége alapján bipoláris I. és bipoláris II. zavar különíthető el. A bipoláris I.-ben a depresszió mellett teljes mániás tünetegyüttes jelentkezik, a bipoláris II. zavarban csak hipománia (enyhébb formája a mániának) alakul ki. A bipoláris II. zavart tovább vizsgálva elmondható, hogy krónikusabb lefolyású, több a depressziós epizód, gyakoribb az alkoholprobléma és az öngyilkossági kísérlet. Manapság bipoláris III. zavarról is olvashatunk, ez az elnevezés azokra a visszatérő depressziós betegekre vonatkozik, akik családjában mániás epizód előfordult.
Örökletes a bipoláris zavar?
Valóban tényként elmondható, hogy a bipoláris zavar egyes családokban gyakrabban fordul elő. Ebből az következik, hogy meghatározott gének játszanak szerepet a bipoláris zavar kialakulásában. Ez nem azt jelenti, hogy egy bipoláris zavarban szenvedő szülő gyermeke később bipoláris tüneteket fog mutatni. Egyes kutatások szerint még az ikrek esetében sem valós az a megállapítás. Biológiai-pszichológiai-szociális tényezők együttese áll a probléma hátterében. Gyógyulási esélyek
A kezelés középpontjában a farmako- és pszichoterápia áll. A pszichiáterek többsége a lítiumra hagyatkozik. Persze más alternatív gyógyítási módok is egyre népszerűbbek. Úgy gondolom, hogy az alternatív megoldások addig fogadhatók el, amíg igazolódik, hogy valóban képes az egyén tüneteit csökkenteni, vagy nem hat a betegségre károsan. Ilyenkor el kell fogadni a tényeket és továbblépni más irányba: gyógyszeres és pszichoterápia kölcsönösen kiegészítik egymást.
Makai Gábor
klinikai szakpszichológus
HODILDI HONLAPJA 
