A „szállítmányban” nem csupán őrültek voltak, de szép számmal akadtak csavargók, erköcstelenek vagy egyszerűen csak szegények
Európa egyes pontjai olyan szent zarándokhelyek voltak, ahová az őrülteket a városok és a kórházak együttes szervezésében utaztatták el - a gyógyítás összefonódott a kirekesztés szándékával. Azonban ez a gyakorlat nem magyarázható kizárólag az alapján, hogy az őrültek haszontalanok voltak vagy veszélyt jelentettek volna a városlakókra. Sokszor nem léphettek be például a templomba sem, nyilvánosan megkorbácsolták őket és egy színlelt hajtóvadászat keretében kergették őket ki a városból. A száműzetés tehát rituális színezetet öltött, a hajóra szálló bolondot nemcsak magával viszi a víz, de meg is tisztítja. Sok városban azonban már a kapuknál fogságba ejtik az őrülteket, így pecsételve meg kirekesztettségüket, hiszen sem a belépés, sem a visszatérés nem lehetséges számukra.
HODILDI HONLAPJA 
A zavart elméjű embert minden korban nagy érdeklődés vette körül. Az emberiség történetének nagyobbik részében azonban ez nem járt együtt a humánus bánásmóddal. A mindenkori társadalom a pszichésen beteg emberhez való hozzáállása tükrözi az emberi mivoltunkról szóló beállítódást, azaz az emberi méltóság tiszteletét. Az alábbi írás a pszichiátria intézményi történetének vázolásán keresztül igyekszik összefoglalást adni a pszichiátria európai és magyar fejlődésének jelentősebb állomásairól, helyzetéről.
Mai szemmel nézve a századokkal ezelőtt használt gyógyászati eszközök (hiába a legnemesebb segítő szándék) valódi kínzóeszközöknek tűnnek – persze a manapság használatosak között is bőséggel akadnak hasonlók. E téren külön említést érdemel az őrültek gyógyítását elősegíteni szándékozó számos korabeli fortély. 
Egy fotós George Georgiou személyében Koszovóban fényképeket készített különféle elmegyógyintézetekben. A képek magukért beszélnek.
