A gyász normál időtartamára nézve nem állítható fel általános szabály. Az intenzív tünetek 1-3 hónapon belül mérséklődnek, ám az átdolgozás és az adaptáció folyamatai jóval hosszabb időt vehetnek igénybe. Ritkán zárulhat le egy éven belül a gyász, hiszen az évfordulók nagyon megnehezítik ezt a folyamatot az első év során.
A gyász időtartamát még a közelmúltban is számos szokás, hagyomány szabta meg. Közeli hozzátartozókat általában egy éven át gyászoltak - innen származik a "gyászév" kifejezés is. Ez a szokás ősi bölcsességet tükröz: lélektanilag általában valóban legalább egy évre van szükség a veszteség feldolgozásához. Egy év alatt ugyanis újra sorra kerül minden évforduló (születésnapok, névnapok, ünnepek), amit immár nélküle kell eltölteni. Ezek az évfordulók általában felerősítik a gyásszal kapcsolatos fájdalmas érzéseket - ezért egy évnél rövidebb idő alatt a gyász érzelmileg ritkán zárul le. Sokszor azonban a következő év is nehéz (egyesek az első év ünnepeit néha egyfajta tompultságban, érzelmi bénultságban élik át, s csak a következő év hasonló időszakában törnek fel érzéseik). Emellett a gyász folyamatát nagyon sok egyéb tényező is alakítja (amelyekről fentebb volt szó), ezért változó az is, hogy kinek mennyi időre van szüksége a veszteség elfogadásához, életének újraszervezéséhez.
Bár egy év leteltével a gyász legtöbb tünete jelentősen enyhül, sok körülmény akadályozhatja a gyász egy éven belüli feldolgozását. A gyászreakció hosszúsága attól függ, hogy mennyire sikeres a személy gyászmunkája. Ez a munka a következőket jelenti: függetlenedés a halotthoz fűződő kötődésből, alkalmazkodás a környezethez, amelyben az elhunyt már nincs jelen, új kapcsolatok kialakítása. Mindezeknek az egyik komoly akadálya, hogy sok gyászoló megpróbálja elkerülni a gyász átélésével járó intenzív distresszt, és az ehhez kapcsolódó érzelmek kifejezését. (Lindemann, 1998.)
A gyászt akkor tekinthetjük feldolgozottnak, ha az adaptációra jellemző jegyek együttesen fennállnak, tehát, ha a gyászoló az elhunyt emlékével együtt képessé válik az élet adaptív folytatására
(Pilling, 2001)
| 
HODILDI HONLAPJA 
