Tudjuk, hogy el kell jönnie valamikor a halál pillanatának, és nemcsak tudjuk, hanem naponta konstatáljuk is, amikor emberek százainak, ezreinek haláláról értesülünk, a közvetlen környezetünkből éppúgy, mint a távoli eseményekről szóló újságcikkekből vagy tévéhíradókból.

Az igazán nagy próba elé akkor érkezünk, amikor a halál közvetlen közelről érint bennünket: azokra sújt, akiket az életünk részének tekintünk, vagy saját magunkra

A gyász normál időtartamára nézve nem állítható fel általános szabály. Az intenzív tünetek 1-3 hónapon belül mérséklődnek, ám az átdolgozás és az adaptáció folyamatai jóval hosszabb időt vehetnek igénybe. Ritkán zárulhat le egy éven belül a gyász, hiszen az évfordulók nagyon megnehezítik ezt a folyamatot az első év során

A szülők a gyerek számára az ősbizalom oszlopai. Amikor ők megszűnnek, repedés támad a világmindenségben, az addig biztosnak hitt pillérek megrepednek. Ha a gyerek kicsi, 2-3 éves, és eltűnik az egyik szülője, a gyászreakciója hasonló, mint amikor intézetbe viszik és nem látogatják. Először sír, tiltakozik, utána következik a tompa belenyugvás, rezignáltság. Ilyenkor valami nagyon rossz, talán a lehető legrosszabb történik a gyerekkel, azt éli meg, hogy amit eddig biztosnak hitt, most bizonytalan

A közhelyek, amiket a gyászolók ilyenkor hallanak, üresen konganak: az élet számukra egyáltalán nem megy már tovább úgy, ahogyan eddig, s önmagában az idő sem old meg semmit, csak az, ha belül is történik valami... A gyász lélektani folyamata a világ legkülönbözőbb részein élő embereknél sok hasonlóságot mutat.