Sokat lehet azon a kérdésen töprengeni, hogy mik azok a tényezők, amik az emberi életben nagyon alá tudják ásni az önbizalmat. Könyvtárnyi szakirodalom született már róla. Ha az én álláspontomat szeretném közzétenni, azt

mondanám:
Az emberi játszmák mindenképpen ilyenek.
Mit értünk emberi játszma alatt?
Adott két felnőtt fél, akik valamilyen szempontból egymással hierarchikus viszonyban helyezkednek el: Szülő-gyerek Főnök-beosztott Tanár-diák Orvos-beteg Plébános-hívő Stb.
Emberi játszmának ezen kettősöknél azt lehet nevezni, hogy a hierarchiában feljebb álló fél érezteti a másikkal, hogy, úgymond, "ki a főnök". Függetlenül attól, hogy kinek lenne igaza. Felhasználja a pozícióját, a tekintélyét, a tudását azért, hogy a gyengébbik felet megijessze, hogy kirántsa alóla a szőnyeget.
Valószínűleg te is tudsz sok olyan esetről, amikor az erősebbik fél nemhogy nem emelte fel szellemileg a gyengébbet (ami egyébként a szeretet szempontjából kívánatos lenne), a kevesebb tudással bírót, hanem visszaélt a felette levő hatalmával. Fontos tényező viszont, hogy a gyengébbik fél pedig hagyta magát, mert a fejében levő mumusok és lelki sebek arra kondicionálták őt, hogy "tűrjön”.
Hogy hogyan lehet ezt kivédeni, és megőrizni a méltóságunkat?
Sajnos elkerülhetetlennek tartom, hogy időnként ne kerüljünk gyengébb pozícióba egy emberi kapcsolatban, és az is valószínű, hogy lesznek, akik visszaélnek a hatalmukkal velünk szemben. Ezért, véleményem szerint a hierarchiában lejjebb álló például ezeket teheti önmagáért: Erősítheti azt a hitét, hogy ő is a Teremtő alkotása, ezért, mint bárki másnak, alaphelyzet szerint joga van a véleményéhez, a boldogsághoz, az egészséghez, az ideje, a pénze, stb. feletti rendelkezéshez. A lelkivilágát és a testét ő ismeri a legjobban, mivel ő él benne, az övé. Tanulhat, hogy felismerje, hogy emberi játszmába került, ami nem az ő alacsonyabb értékéről szól, hanem a játszmát játszó személy hatalommal való problémájáról. Nem árt, ha begyakorol egy-két mentális védelmi technikát, amivel elkerüli, hogy belemenjen a hatalmi harcba, és például magyarázkodni kezdjen ahelyett, hogy egyszerűen kisétálna a csapdából.
Fontos! Ahogy egy általam tisztelt nagyon bölcs szerzőtől olvastam, hogy ha valakiből gurut csinálunk, akkor ki vagyunk téve a hatalmi játszmáknak, mert saját magunkat alacsonyítjuk le! Ezért ez a viselkedés kerülendő!