Nos, csak arra tudok gondolni, hogy nekem volt olyanom, ami nekik sosem lesz. Volt tartásom, becsületem, tisztességem, őszinteségem, tisztaságom (naivitás? talán) és kedvességem. Ezekkel a tulajdonságokkal képtelen voltam legyőzni őket, mert hajtotta az irigység minden mozdulatukat. Nem mintha akartam volna, inkább először csak álmélkodva néztem, aztán megbotránkozva viseltem, majd csendesen tovább álltam. Arra hamar rájöttem, hogy nem érdemes bokszkesztyűt felvenni, mert az olyan lett volna, mintha a levegőbe vagdalkoznék. Ezért más irányt vettem, inkább, mint az én érzékeny lelkemet tovább facsarják. Persze ők azt hitték, hogy nyertek, pedig hatalmasat veszítettek. No, nem az én személyemet! :D