Nézz körbe: bajt látsz magad körül? Semmi se sikerül, bántanak, kihasználnak, elutasítanak, nem szeretnek? Kritikus vagy, elkeseredett?

Nem csoda, ha utálod a helyzetet, és ha keresed a "bűnösöket"!

Hibáztathatod a körülményeket, mutogathatsz a „szerencsére”, hibáztathatod, hogy elpártolt tőled, de ezektől – te is tudod – jobb nem lesz az életed.

Talán eljutsz odáig, hogy rájössz, tanulnod kell valamit magadról. Vajon mit?

Kétségbeesetten teszed fel a kérdéseket: „álljak ki jobban magamért? Védjem magam a támadásoktól? Válogassam meg a barátaimat jobban? Húzzak határokat?”

Olvass tovább, hogy lásd, nem ez a megoldás. Nem ezek!  Ezek ámítások, ezektől nem leszel boldogabb, csak újabb és újabb lakatot, falat vonsz magad köré velük. Hogyan, és miért? Kiderül…

[Ha a vihar dúl benned, ideje önmagadba nézned]

Ha a fentiekben találod a megoldást, akkor csak látszólag jutottál felismerésre magadról. 

Harcolsz. Kritikus vagy. Hiszen aki „bántást” lát, az hibát és hibást keres.

Valójában másokra fókuszálsz, és a külvilágodat teszed felelőssé. Ügyes trükkje az egónak, hogy ha önmagára kell néznie, hogy megoldást találjon, akkor is furfangosan kifarol a felismerésből.

Pedig nem a „hibást vagy bűnöst” keressük benned sem, hanem egyszerűen csak a megértést a saját működésed mögött!

Ne harcolj! Békélj meg magaddal! A harc nem megoldás. A béke igen.

Ezek a helyzetek mind arra világítanak rá, hogy nem vagy békében a világgal, és nem vagy békében magaddal.

Nem kiállnod kell magadért és követelni a tiszteletet, hanem elfogadnod magad, tisztelned magad és képviselni magadban ezt... ekkor tisztelni fognak. Automatikusan.

Nem kell harcolnod, hisz a harcban mindig ellenállás van. Rengeteg erő, ami ellened és a haladás ellen hat.

Békélj meg magaddal, hogy tudd szerethető vagy! Szeresd magad, sugározd a vidám elégedettséget, és az emberek is visszatükrözik.

Ha nem hiszed, nézd csak egy példán át:

Csak mosolyogj rá őszintén, kedvesen, szívből 10 emberre! Csak úgy, ok nélkül. 9 visszamosolyog - kérdés nélkül. Csak úgy. A derű és szeretet ragadós és áramlik, nem tud mást. :)

Aztán csak húzódj vissza magadba és gondold azt, hogy: "hagyjatok békén, egyedül akarok lenni, nem vagyok kíváncsi senkire!" Ki se kell mondanod, és máris látszik a szemeidből a harcos energia. 10-ből 9-en érzik, és elfordulnak tőled. Nem fogják kérdezni, miért vagy zárt és elutasító, nincs kedvük kibontani téged, kedvesnek lenni veled, ha te szúrsz.

Talán akad egy kósza "szeretet-küldött", aki azt mondja: "nézd, süt a nap, tudtad, hogy a napfényben arany szálak csillannak meg a hajadban? Nagyon szép. Jó neked, hogy ilyen szép a hajad!" - csak nézed, és nézed, és bár érzed, hogy nyitja a szíved, azt gondolod: "ez hülye, mit akar ez tőlem, kit érdekel a hajam?" - ő a "hülye"....
... mert érdek és ok nélkül nem lehet téged szeretni? Igaz?

Tudod, hogy ez a falatnyi szeretet meg tudott érinteni téged is, belátod, hogy oly meglepő és olyan tiszta, hogy felfigyelsz rá. De nem illik a képbe, amit hinni akarsz a világról és magadról, ezért aztán gyorsan meghátrálsz, és hogy önigazolást keress, kijelented, ő „hülye”, biztosan nem normális, vagy álmok között él.

Ezért mondjuk azt, hogy békélj meg magaddal, hogy ne keress okot a feléd áradó szeretet és jóság mögött! Ne szaladj el attól, ha valaki látja benned a valóságot, csak, mert számodra hihetetlen, hogy meglátta.

Amikor azt érzed, hogy mindenki bánt és minden összeesküdött ellened, akkor valójában olyan vagy, mint a 2. példa. Szúrsz Te magad is.

Azokat a tulajdonságaidat, amikkel nem kötöttél békét még, mélyen magadba zárod. Nem akarsz tudni sem róluk, emlékezni rájuk pedig végképp nem, és arra vágysz – félsz – nehogy mások észrevegyék. Annyira eltemetted, annyira nem engeded meg, hogy létezzenek, hogy másokban is utálni kezded. Idegesíteni fog, ha más is olyan. 

Például:

„Aki napközben alszik, szerinted „lusta”, el is ítéled, pedig csak arról van szó, hogy te is pihennél, de te magadnak nem engeded meg. A te pörgésedbe nem férhet bele a naplopás”.

„Ha nőként dühít, hogy egy női sofőr „bénázik”, akkor a dolog mögött az van, hogy te nem engedheted meg magadnak, hogy bénázz, hisz te erős, magabiztos, gyors, és nagyon ügyes csaj akarsz lenni (az is vagy), aki a férfiakkal is felveszi a versenyt. Pedig milyen jó is lenne időnként gyengének lenni? – vágysz is rá titkon, de ugye, ez neked most nem adatik meg, nem engeded meg magadnak…

„Ha idegesít aki lelkes, aki sokra jut egy nap alatt és folyton előáll egy ötlettel, akkor bizony az zavar, hogy te is szeretnél kreatívabb, ötletgazdagabb, lelkesebb lenni, de úgy tűnik, ez belőled hiányzik…” – soroljam még?

Ha pedig valaki feléd közelít szeretettel, az nem lesz reális számodra: hisz nem normális, hogy szeresse, amit te utálsz. Így érdeket kezdesz keresni a közeledése mögött, vagy – és ez is gyakori – biztosra veszed, hogy nem lát jól téged, és ha egyszer lehull a lepel, akkor ő is meglátja milyen tökéletlen vagy és már ő sem fog szeretni.

Félelemmel élsz, nehogy sérülj, nehogy ne tudd kontrollálni az életet, nehogy olyan történjen, amit megoldani nincs képességed. Nem vagy biztonságban, ha nem az történik, amit elterveztél, nem tudsz megértő lenni mások hibáiért.

Békélj meg! Kezdv önmagaddal!

Bátran tárd fel a hibáidat!
Nézd meg, ki mondta azokra, hogy azok hibák?
Kinek az ítélete szerint hiszed magadról, hogy rossz vagy?
Aztán nézd meg, hogy a hibád hasznodra fordítható-e, és keresd a hogyant!
Legyen olyan nézőpontod, amivel megbocsátod magadnak a "rossznak vélt" tulajdonságaidat!

Fontold meg! Légy nyitott és szeress! Csak úgy, ok nélkül!
De hogyan szeressek? - kérdezed. Kérdezi az egód, hiszen a szívednek egyértelmű, az egódnak meg mindig értenie kell. :) Az egód kérdezi, akinek alapvető érzése a félelem. :)

Kívánok egy fantasztikus utazást önmagad megismerése felé, a tudatosodásod útján! Ismerd meg, fedezd fel önmagad és a benned rejlő erőket és csodákat! Élvezd a jelent, a szerelmet, és a kapcsolódásaidat!