Miért halogatunk, ha veszítünk vele?

A halogatással látszólag nem nyerünk semmit, inkább csak veszítünk. Mi az oka akkor, hogy egy-egy feladatot különösebb ok nélkül elodázunk? A halogatás egyik lehetséges magyarázata, hogy evolúciós örökségről van szó. Modern körülmények közt elmondható, hogy erőforrásaink (biztonság, táplálék, regenerálódási lehetőség) bőségesek, az egyes tevékenységek végrehajtásának kockázata pedig túlélés szempontjából alacsony: ha nem megyünk el egy vizsgára, nem visszük le a szemetet, az nem jelent komoly fenyegetést. De nem volt mindig ilyen kockázatmentes életünk, döntéseink: hogy ki indul el a biztonságos barlangból, házból élelmet, tűzifát gyűjteni, vadászni vagy háborúzni őseink számára igenis téttel rendelkező döntés volt: energiába és olykor életük veszélyeztetésébe került.Ha nem voltunk rákényszerülve, akkor meg volt az esélye, hogy jobban járunk, ha vártunk a döntéssel.

Az ilyen döntéseket és feladatokat részben ösztönök, szükségletek (éhség, félelem, stb.) részben társasan, hierarchiában látták el, ahol világos volt, ki a végrehajtó és a végrehajtató. A modern körülmények között azonban gyakran távoli szellemi célokért küzdünk, ami távolról kapcsolódik csak ösztöneinkhez, szükségleteinkhez. Olyan homályos célok mint a munkaerőpiacon való több évvel későbbi elhelyezkedés jóval kevésbé mozgósít bennünket. Individuális társadalmunkban pedig “mindenki saját sorsának kovácsa”, gyakran az egyénre van bízva, hogy hogyan gazdálkodik idejével.

A halogatás megélt okai

A halogatás evolúciós gyökereire csak következtetni tudunk, más azonban ahogyan megéljük. A halogatás megélt oka többféle lehet:

a feladat fontosságának érzésének hiánya
érdeklődés hiánya
perfekcionizmus: elérhetetlenül magas mérce miatt bele sem kezdünk
szorongás mások értékelés miatt
kétértelműség: nehezen értjük, félreértjük a feladatot
félelem a hibáktól, a kétségtől magunkban
feladat kezelésére való képtelenség
az elinduláshoz szükséges információ hiánya
a feladat úgy tűnik, elborít
túlvállalás: túl sok feladatot vállalunk el, és nem kezdünk neki, mert nem tudjuk mivel kezdjünk

Dryden szerint a krónikus halogató azok, akik ugyanazokat a feladatokat halogatják rendszeresen. De lehet a halogatás egyfajta vonás is, ami nem krónikus. És van amikor ez nemzeti attitűdben is megmutatkozik, mint például amanjana (“majd holnap”) spanyol nemzeti attitűd (a spanyolok hajlamosak minden feladatra ezt válaszolni). A spanyol attitűd  ellentéte is megtalálható a protestáns etikából táplálkozó hollandoknál, és mondás szinten nálunk is: amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra.

A krónikus halogatás vezethet krízishez, az a fontos, hogy hogyan kerülünk ki belőle: megerősödve, vagy visszaeséssel.

A halogatás demográfiája:

Idős korral csökken a halogatás, a legmagasabb a fiatal felnőtt korban, bár nehéz különválasztani hirtelen sok új feladat által támasztott kihívás-e az oka, vagy a fiatal kor önmagában. Mindenesetre ez a felelősség tanulásának a kora, ami még kellő szabadsággal és szabadságvággyal is társul; mindhárom kedvez a halogatásnak.

A halogatás a férfiak és nők között is egyenlőtlenül oszlik meg, a férfiak ugyanis hajlamosabbak rá. Az egyik feltételezett oka ennek az, hogy a nők életét jobban szabályozzák, rendszerezik a hormonális ciklusok révén a rendszeresen végzett tevékenységek, változások. A másik feltételezés az, hogy a gyermeknevelés nem tűri a halogató viselkedést, így már veleszületetten halogatás-mentesebbek a nők, mint a férfiak.

Milyen típusú halogatók vannak?

[hogyan halogatunk?]
Milyen halogató típusok vannak?

Dacos: ellenáll aktívan, lázadva, vagy szabotál passzív-agresszíven. A lényeg, hogy neki ne mondják meg, mit kell csinálni.
Túlvállaló: állandóan valamit tevékenykedik, bevállal, gyakran extrém feladatokat is.
Kényelmes halogató: kerüli a túl nagy stresszet, kihívást jelentő feladatokat. Elve az, hogy a feladat várhat, ha valami örömteli tevékenység van kilátásban.
Tökéletességre törekvő: a magas elvárások miatt nem kezd bele, vagy nem meri befejezni a feladatokat.
Álmodozó: Motivált, de nem jól, vagy egyáltalán nem méri fel és tervezi meg tevékenységét, nem tudja teljesíthető célokká konvertálni a feladatot
Aggódó: Fél a változástól, a kockázatoktól, nem bízik önmagában.
Kríziskeltő: az utolsó pillanatok szorítása, vagy valamilyen kényszer, vagy vészhelyzet beálltára számít, így biztosítva maga számára a kellemes izgalmi szintet.

Mit tehetünk a halogatás ellen?

Halogatás a munkakörnyezetben jóval ritkább, mint valamilyen kötelmi viszony keretein kívül, ezért is érintheti nagy részben a fiatalokat.
Ha tehát valakinek tartozunk elszámolással, pontos határidőink vannak, és a határidők tiszteletben tartására bátorít a környezetünk, vagy mi magunkat, az fontos segítség lehet. Főnökünk (és természetesen kollégáink) is folyamatos visszajelzéssel láthatnak el, melyekből építkezhetünk. Fontos és motiváló lehet, ha tudjuk, hogy az egyes munkafolyamatok hogyan épülnek egymásra, és ismerjük, mi múlik azon, ha mi késünk egy feladattal.
Amennyiben csak magunknak kell elkészíteni egy feladatot (rendrakás, takarítás) akkor érdemes saját magunknak is időpontokat vagy rutinokat felállítani: adott céldátumig, vagy rendszeres tevékenység esetén minden szombaton, stb. kell az adott tevékenységet megcsinálni.
Minden nagyobb feladatot állomásokra, mérföldkövekre, részfeladatokra kell bontanunk, így a nagy, távlati célok fenyegető jellege csökken, elérhetőbbé, betarthatóbbá, tervezhetőbbé válnak.
A halogatás oka lehet mélyen személyes ok, amit önismereti munkával, terápiával, önfejlesztéssel haladhatunk meg.

További lehetséges teendők a halogatás megszüntetésére:

Fenyegető érzés megismerése, felszámolása
Kompetenciánk megértése, megismerése: mi az ami megy, mi az ami már túl sok, nem megy?
Önismeret növelése
Tapasztalatszerzés énhatékony helyzetekben, a tapasztalatok kiértékelése
Impulzív személyeknek hosszútávú célokat kell felállítani

Szerző:Vass István pszichológus