Lelki magányosságunk oka lehet az önfejűség és a makacsság is, amikor az ember minden helyzetben önmagát részesíti előnyben: mindig saját vágyai teljesülését várja, mindenben saját akarata érvényesítésére törekszik és mindig saját véleményéhez ragaszkodik.

Létezik egy rettenetes tévedés, amiben mégis mindannyian hiszünk: azt hisszük, hogy boldogságunk, az ember boldogsága vágyaink teljesülésétől függ

Olyan sokan tudják, hogy nincs elég önbizalmuk... 
... egy részük ezt még önmaga előtt is leplezni próbálja, és örökös  önigazolásokkal - múltja sikertörténeteivel - erősíti önmagában, hogy ő nagyon is értékes, sokoldalú, ügyes és tehetséges, és főleg: erős és megingathatatlan! 

Van olyan, aki ezt odáig fokozza, hogy már-már nárcisztikussá válik: félelme miatt ugyanis, hogy lelepleződik, hogy valójában kevesebb, mint állítja magáról, kifejezetten önteltnek tűnik, és már-már elviselhetetlenül egoistának.
(Pedig csak nem szereti magát eléggé, és nem hiszi, hogy mások számára szerethető lehet. Mi szeretjük őket is! )

Vannak azonban azok, akik ennyire nem leplezik, hogy nincs önbizalmuk, nem hazudják azt, hogy van, viszont emiatt félelmeik a döntéseik előtt teljesen el tudnak hatalmasodni rajtuk.

Miért halogatunk, ha veszítünk vele?

A halogatással látszólag nem nyerünk semmit, inkább csak veszítünk. Mi az oka akkor, hogy egy-egy feladatot különösebb ok nélkül elodázunk? A halogatás egyik lehetséges magyarázata, hogy evolúciós örökségről van szó. Modern körülmények közt elmondható, hogy erőforrásaink (biztonság, táplálék, regenerálódási lehetőség) bőségesek, az egyes tevékenységek végrehajtásának kockázata pedig túlélés szempontjából alacsony: ha nem megyünk el egy vizsgára, nem visszük le a szemetet, az nem jelent komoly fenyegetést. De nem volt mindig ilyen kockázatmentes életünk, döntéseink: hogy ki indul el a biztonságos barlangból, házból élelmet, tűzifát gyűjteni, vadászni vagy háborúzni őseink számára igenis téttel rendelkező döntés volt: energiába és olykor életük veszélyeztetésébe került.Ha nem voltunk rákényszerülve, akkor meg volt az esélye, hogy jobban járunk, ha vártunk a döntéssel.

Az énkép a saját magunkról (a külsőnkről, értékeinkről, készségeinkről, képességeinkről…) kialakított nézetek, gondolatok, érzések összessége. Az énkép a környezet visszajelzései és a saját tapasztalatok (pl. a teljesítmény, külső vonások másokkal való összehasonlítása, értékelése) útján kora gyermekkortól folyamatosan fejlődik, változik, gazdagszik.

Az önbizalom a legtöbb, mi adható. Az önbizalom ad belső tartást a teljes értékű emberi élethez. Az önbizalom hit önmagunkban. Hit abban, hogy képesek vagyunk elérni céljainkat. Hit abban, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, és a fejlődésnek nincsen határa, mert mindez tőlünk függ. Gyengék a szavak az önbizalom kellő és illő értékelésére, hiszen az önbizalom maga az életerő.

Gondolkodjunk el azon, amit a mai ember egyik legfőbb értékének tekintenek: mik az érvényesülés, a siker különböző ismérvei? Egyvalami vitathatatlan: minden ember, így vagy úgy, ki akar emelkedni, győzni akar, és ez életbevágónak tűnik. Szükségét érezzük, hogy tegyünk valamit, de különösen annak, hogy ez a tett fontos legyen; igényeljük a cselekvést, de az olyat, ami nem marad észrevétlen. Azt szeretnénk, ha lennénk „valakik”, és nem vesznénk bele a névtelenségbe, ha a nevünk minél több embernek mondana valamit.

A kedvesség, alapvető tulajdonsága az emberiségnek. Lehetővé teszi a tolerancia, empátia, együttérzés kifejlesztését, növeli a szimpátiát és az alkalmazkodóképességet. Óhatatlan, hogy időnként a visszájára forduljon és kihasználjanak minket, gyakori esetben viszont már nem kedvességről beszélhetünk, hanem alacsony önbecslésről.

Az önbizalom a legtöbb, mi adható. Az önbizalom ad belső tartást a teljes értékű emberi élethez. Az önbizalom hit önmagunkban. Hit abban, hogy képesek vagyunk elérni céljainkat. Hit abban, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, és a fejlődésnek nincsen határa, mert mindez tőlünk függ. Gyengék a szavak az önbizalom kellő és illő értékelésére, hiszen az önbizalom maga az életerő.

Virágkorát éli az önző társadalom. De már nem sokáig, vélik a szakértők. A jövőbeli sikerek kulcsa a "szinegoizmus", vagyis a feladatok igazságos megosztása és a közös nyereség. Milyen előnyökkel jár az újfajta énérzés?

Sokan meglehetős gyakorlatra tettünk szert abban, hogy letagadjuk vagy nem veszünk tudomást arról, ami bánt.