Sokan meglehetős gyakorlatra tettünk szert abban, hogy letagadjuk vagy nem veszünk tudomást arról, ami bánt. Bizonyos helyzetet azért viselünk el, mert közben azt mondogatjuk magunknak, hogy nem is olyan rossz, nem kellene olyan sokat követelőznünk, bármikor fordulhat a kocka, igazán el kellene tudnunk viselni, nem is bosszant annyira az illető, biztosan nem úgy gondolta, nem is fáj, és lehet, hogy velünk van baj.
Harcolhatunk és vitatkozhatunk magunkkal azon, hogy fájdalmunk mennyire valóságos, de jogunkban áll, hogy átérezzük és tegyünk ellene.
Gyakran megesik, hogy már oly sok mindent elviseltünk, egyszer csak elönt a düh és kijelentjük, hogy vége a türelmünknek. Meg lehet tanulni, hogyan fejlesszük ki magunkban az egészséges toleranciát.
Egészséges határokat kell kijelölnünk, és rábízni magunkat saját erőnkre. Fájdalmunkat és szenvedésünket csökkenthetjük, ha odafigyelünk magunkra. Lerövidíthetjük az időt a határ kijelölése igényének felismerése és a határozott cselekvés között.
Nem őrültünk meg. Bizonyos viselkedésmódok csakugyan piszkálják a csőrünket. Bizonyos viselkedésmódok csakugyan bosszantóak, sértenek vagy bántanak.
Nem muszáj bűntudatot éreznünk, ha rájövünk, hogy meg kell húzni a határt, és hogy meg is tesszük. Tekintsd ezt kísérletnek erőd birtokba vételére!
Nem muszáj bűntudatot éreznünk, se mentegetőznünk, se magyarázkodnunk miután kijelöltünk bizonyos határt. Megtanulhatjuk, hogy elfogadjuk e helyzet kínosságát és szokatlanságát. Jogunkban áll korlátokat állítani mások elé. Adhatunk teret a másiknak arra, hogy megvizsgálja saját érzelmeit, és magunknak is, hogy átérezzük a magunkéit, miközben azért küzdünk, hogy birtokba vegyük erőnket, és jól működő kapcsolatokat építsünk ki.
Ha egyszer megtanulunk bízni abban a képességünkben, hogy vigyázni tudunk magunkra, képesek leszünk arra is, hogy egészséges toleranciával tekintsünk másokra.
Forrás:Angyali ezotéria