Milyen az, amikor rendben van az önbizalmad?

Több dolog is eszedbe juthat:

1. Az értékeimet, erősségemet jól ismerem. Tisztelem, elismerem, értékelem önmagam. És ezen az alapon kezelem mások erényeit is.
2. Azt várom, azt remélem, hogy kedvező események történnek velem. Pozitív, optimista, kezdeményező a gondolkodásmódom.
3. Hiszek a képességeimben, tehetségesnek tartom magam. Bízom, reménykedem magamban.
4. Vannak céljaim, terveim, kreatív vagyok. Nem tartok a jövőtől, sőt!, meglátom a lehetőségeket és megragadom azokat.
5. Jól kapcsolódom a többiekhez – ehhez kell a legtöbb önbizalom! Kapcsolataimban önálló vagyok, nem függök másoktól. Bátran ellentmondok, jól kezelem a konfliktusokat is.
6. Elértem az életkoromnak megfelelő érettségi szintet, és ennek megfelelően élek, dolgozom, fejlődök.
7. Bátran és kíváncsian kezdek új dolgokba. Nyitott és rugalmas vagyok, szeretek tanulni másoktól. Sikerre viszem, amibe belevágok. Nem halogatok, kezdeményezek. Ha hibázom, vagy kudarc ér, túlteszem magam rajta, és okulok belőle.
8. Senki másnál nem tartom magam kevesebbnek, alacsonyabb értékűnek, de többnek sem. Nem kompenzálom nagyképűséggel kisebbrendűségi érzéseimet. Határozottan, asszertíven kiállok magamért.
9. Képes vagyok saját érdekeimet feladni, másokért áldozatot hozni, türelmesen várakozni, megbocsájtani, sérelmemet elengedni.

Az önbizalom a legtöbb, mi adható. Az önbizalom ad belső tartást a teljes értékű emberi élethez. Az önbizalom hit önmagunkban. Hit abban, hogy képesek vagyunk elérni céljainkat. Hit abban, hogy legyőzhetetlenek vagyunk, és a fejlődésnek nincsen határa, mert mindez tőlünk függ. Gyengék a szavak az önbizalom kellő és illő értékelésére, hiszen az önbizalom maga az életerő.

A gyenge önbizalom biztos jelei

A fenti 9 pont alapján baj van az önbizalmával és az önismeretével annak, aki nem tudja magát vagy másokat pozitívan értékelni. Fél a jövőtől, pesszimista. Nem érzi képesnek, tehetségesnek magát. Valójában nincsenek konkrét céljai. Nem tud kapcsolódni másokhoz. Túlkoros gyermek állapotában dagonyázk vagy senyved. Passzív, visszahúzódó, retteg a kudarctól. Mindenért másokat hibáztat, kifogásokat termel. Agresszíven önző módon érvényesíti igényeit.

Kitől, vagy mitől függ önbizalmunk?

Az önbizalom velünk születik. Nézzük csak meg a kisbabákat! Életerejük bámulatos, emiatt jár a csodájukra mindenki. A babák kétségek és habozás nélkül élnek - nyitottan, odaadással. Aztán a kezdeti csodálat megkopik. Megváltozik maga a baba is, az önbizalma általában csökken, vagy eltűnik, a környezete ugyanis kezelésbe veszi: Csúnya! Fujj! Dádá! Nem szabad! Mit csinálsz?! Gátakat, korlátokat építenek a lélek köré. Ezt hívják beilleszkedésnek. Születésünktől körülvesz bennünket egy család valamilyen kivitelben, oktatási intézményeknek esünk áldozatául, ránk zúdulnak a társadalmi-kultúrális hatások. Mivel ezek a környezeti tényezők jelen korunkban még messze nem optimálisak egy gyermek számára, az általuk okozott traumák blokkolják adott élet-területen felnőttkori önbizalmának kiteljesedését. Rengetegen küzdünk önértékelési gondokkal. Sokan közülük ártalmas, pusztító módon igyekeznek ezt kompenzálni ... gyermekeikkel szemben is! És így öröklődnek a családi-kollektív horror hagyományok. Öntudatlanul, persze.

A gyermekkor azonban véget ér. A gyermekek önbizalmáért a szülő és a többi felnőtt felelős. Felnőtt korba lépve viszont ez a felelősség egyértelműen a miénk - tőlünk függ az önbizalmunk. Felnőttként önellátóvá kell válnunk önbizalom terén. Fogjunk gyanút: a fogalom az ön-bizalom, nem pedig másoktól játszmákkal megszerzett bizalom-pótló!

Előfordulhat, hogy szüleink próbálnak magukhoz kötni. Nem képesek elfogadni gyermekük „elvesztését”, vagyis azt, hogy nélkülük is megállnak a saját lábunkon. Sokan nem képesek felnőtt gyermekükre egyenlő félként tekinteni. Ez a szülői önbizalom hiányának biztos jele. Szülőként felelősek vagyunk azért, hogy idejében elstartoljon gyermekünk a családi fészekből. Gyermekként pedig fogjunk gyanút, és gyújtsuk be a rakétákat!, ha 20-25-35 éves korban még mindig otthon lebzselünk!

Az önbizalom lelki folyamat

Az önbizalom csökken vagy növekszik, elveszíthető és meglelhető - olykor egy pillanat alatt, ezért folyamatos éberséget követel. Az önbizalom  adható és elvehető. Óvni és erősíteni kell. Szokásaink, tetteink hatnak önbizalmunkra. Ha bajba kerülünk, rászorulhatunk egy ideig mások, például egy szakértő támogatására, de a cél az, hogy saját kézbe tudjuk venni az ügyet, amint elég erőt gyűjtöttünk. Ezt a folyamatot erősíti és gyorsítja az Önbizalom tréning.

Az önbizalom nem növekedhet önismeret nélkül. Ha nem ismerjük önmagunkat, akkor – félelmeink miatt - önbizalom helyett erőszakosságunk növekszik, és gyorsan kialakulhat bennünk az önbizalom jelmezébe bújtatott kisebbrendűségi érzés: az önteltség. A látszólagos magabiztosság csak képzelgés, nem belső erő. A beképzelt, önmagát nem ismerő, ember beleképzeli magát az önbizalommal teli, önmagát ismerő ember szerepébe, és annak torz utánzatát erőlteti.

Önértékelés és értékrend

A torz, káros értékrend veszélyezteti önbizalmunkat – sajátunk és másoké egyaránt. Értékrendünk alapján döntjük el, mire fordítjuk figyelmünket, időnket. Ha nem ismerjük föl, mi igazán fontos számunkra, hiábavalóságokra pazaroljuk el lehetőségeinket. A jó értékrend lemérhető önbizalmunk állapotán. Értékrendünkön folyamatosan dolgoznunk kell, ha önértékelésünk körül zavart észlelünk.

Szerző:Korpusz Sándor