Könnyű azt hinni, hogy a nagy önfegyelemmel rendelkezők szánalmas önsanyargatók, savanyú puritánok. A kutatási eredmények viszont arra engednek következtetni, hogy önmagunk fegyelmezése nemcsak hosszútávon, hanem a jelenben is boldoggá tesz minket.

A kutatás, melynek az eredményeit a Journal of Personality című szakfolyóiratban tettek közzé, egyértelművé teszi, hogy az önfegyelem nem pusztán a megvonásról szól, sokkal inkább arról árulkodik, hogyan kezeljük az egymásnak ellenmondó kívánságainkat.

Több teszt alapján – melyek közül az egyik 414 középkorú résztvevő válaszait értékelte az önuralomra valamint a múltbéli és jelenlegi elégedettségükre vonatkozóan – és egy okostelefonos alkalmazás segítségével, mely véletlenszerűen érdeklődött az önkéntesek hangulatáról és vágyairól, a kutatók határozott összefüggést mutattak ki az önkontroll és az elégedettség között. A tanulmány írói szerint „az önuralom legnagyobb jutalma, hogy jól érezzük magunkat, és nem rosszul, aminek az egyik nagyon fontos következménye az lesz, hogy elégedettek leszünk az életünkkel.”

A kutatás okostelefonos része azt tárja fel, hogyan javíthatja a hangulatunkat az önuralom. A magasabb önkontrollal rendelkezők sokkal több jó pillanatról számoltak be, mint rosszról. Ennek azonban a jelek szerint semmi köze sincs ahhoz, hogy képesek voltak ellenállni a kísértésnek – sokkal inkább arról van szó, hogy kevesebbszer tették ki magukat sóvárgást kiváltó helyzetnek. Tulajdonképpen boldogságra állították magukat. „A megfelelő szintű önkontrollal rendelkezők jó néhány olyan dolgot tesznek, ami boldoggá teszi őket – röviden, kerülik a problémás vágyakat és a konfliktust.” - mondja a tanulmány társszerzője, Kathleen Vohs, a Minnesotai Egyetem marketing professzora.

Ezt a kutatás utolsó kísérletében lehetett a legjobban tetten érni, ami arra a kérdésre kereste a választ, hogy az alacsony önuralom milyen hatással van az egymásnak ellentmondó vágyak kezelésére. Konkrétan, a kutatók arra voltak kíváncsiak, miben különböztek az erős és a gyenge önuralmúak, mikor az „erények” és a „bűnök” között kellett választaniuk – például egy szelet sütemény okozta azonnali öröm és az eredményekkel csak később kecsegtető súlyemelés fájdalma között. A felmérésben több mint 230 alanyt kértek meg rá, hogy soroljanak fel 3 ilyen erény-bűn párt, melyekkel gyakran találják magukat szemben – ezután értékelniük kellett, hogy mekkora dilemmát szokott számukra okozni a választás, és hogy milyen gyakran szokták szembetalálni magukat azzal. A tudósok azt is tudni szerették volna, hogy az egyének hogyan tartják egyensúlyban ezeket a vágyaikat.

A válaszok értékelésekor valóságos szakadék képe bontakozott ki a magas és az alacsony önuralommal rendelekezők között. Az erős önkontrollal bírók igyekeztek kerülni az olyan helyzeteket, ahol a vágyaik összetűzésbe kerülhetnek egymással, és így érthetően náluk sokkal kevesebbszer ütközik a pillanatnyi öröm és a hosszútávon elérhető. Az eredmény? Kevesebb negatív élmény éri őket. „Az egyik magyarázata az lehet a jelenségnek, hogy ezek az emberek azért fejlesztik ki magukban az erős önuralmat, hogy elkerüljék a problémákat.” - vélik a kutatók.

„Érdekes tanulmány.” - jegyzi meg az eredmények kapcsán Kristin Smith-Crowe a Utahi Egyetem menedzsment szakának segédprofesszora, akinek csupán annyi köze van a tanulmányhoz, hogy elolvasta és elgondolkodott rajta. „Az írók életünk legfontosabb kérdéseit feszegetik: Mitől leszünk boldogok, hogyan élhetjük jól az életünket?”

A válasz ezek szerint a módszerben rejlik. Az önkontroll nem az hát, hogy jobban ellen tudunk állni a csábításnak, hanem az, hogy jobban el tudjuk kerülni. „A nagy önuralom boldoggá tesz.” - összegzik a kutatók az eredményeiket.

Miért is tűnik hát az önuralom olyan borzalmasnak? A fogyókúra, például, lényegében az önfegyelemről szól, azonban nem feltétlenül társítunk hozzá vidám gondolatokat. A java része ugyanis nem más, mint az, hogy ellenállunk a kísértésnek, és az az által okozott konfliktusoknak. „Más tanulmányokból tudjuk, hogy az önuralom gyakorlása megerőltető.” - mondja Smith-Crowe. Az azonban nem kizárt, hogy ez csak nézőpont kérdése, hiszen a többségünk hajlamos a pillanatnyi nehézségekre koncentrálni a végcél majdani elérésének öröme helyett.

Az önfegyelem tehát tulajdonképpen nem egyenlő a lemondással: inkább olyan, mint a takarékosság, hogy később még több pénzünk legyen. A fogyókúra példájával élve, olyan ez, mint amikor nem megyünk be a pékségbe, nehogy aztán egy hatalmas kakaós csigával a kezükben jöjjünk ki. Tagadhatatlan, a önkontroll távol áll az azonnali kielégüléstől, azonban valami még jobbal ajándékozhatja meg gyakorlóit: hosszú távú elégedettséggel.