Az ember magában hordozza sikerét, vagy kudarcát,
amely sokszor nem a körülmények függvénye.

A lelki feszültség arra figyelmeztet bennünket, hogy valami nincs rendben. Amikor hozzáérünk egy forró kályhához, fájdalmat érzünk. A fájdalom figyelmeztet arra, hogy olyasmit csinálunk, ami káros testünknek. Lelki feszültséget is azért érzünk, hogy jelzést kapjunk. Valami olyasmit teszünk, ami ártalmas lelkünknek. És ha nem foglalkozunk a szituációval, végül a lelkünk megbetegítheti a testünket. A negatív érzelmek, a lelki feszültség, a szorongás, a harag, a csalódás gyengíti az immun-rendszert. Fékezi az antitesttermelést, ezért hajlamossá tesznek mindenféle testi betegségre: így a meghűlésre, influenzára stb. Az olyan ember, aki optimista, pozitív, vidám, lelkesedő és jó az önértékelése, általában sokkal kevesebbet kap meg azokból a betegségekből, amelyekről ismeretes, hogy kiváltó okai között ott van a tartós stressz, az elhanyagolt fizikum, az állandó lehangoltság és a reménytelenség, céltalanság.
A lelki nyugalom a siker első és legfontosabb összetevője. Miért? Mert bármit kapunk az élettől, ha nincs meg a lelki nyugalmunk, nem tudunk örülni neki. A lelki nyugalom azt jelenti, hogy békések, elégedettek, nyugodtak, derűsek vagyunk. A lelki nyugalom nagymértékben jelent szabadságot. Szabadságot, mégpedig főleg a félelemtől. Megszabadulni a félelemtől, a stressztől, az aggódástól, a hiányérzettől, a negatív érzésektől, a bűntudattól stb.
Bár mindenki szeretne lelki nyugalomban élni, de ez csak keveseknek sikerül. A többség nem tud. Személyiségünk jelentős részben tanulás eredménye, ezért fejleszthető.
Több oka lehet a lelki feszültségnek. Ezek közül néhány:

1) Nincs megfelelő életcél.
Az emberi természet egyik alapvető vonása, hogy mindannyian célokat keresünk. És csak akkor vagyunk boldogok, ha fokozatosan valamilyen fontos dolog irányába haladunk. A boldogság nem más, mint egy megfelelő ideál, vagy cél fokozatos megvalósítása az életben.
Céljaink adnak erőt, értelmet, jelentőséget, lelkesedést, energiát az életünknek. Ha visszaemlékezünk, azt tapasztaljuk, hogy akkor volt a legjobb a közérzetünk, amikor valamilyen fontos cél felé haladtunk.

2) A befejezetlen, félbehagyott dolgok.
A félbehagyott dolog lehet egy fizikai cselekvéssor, egy feladat, de lehet egy kapcsolatban történt esemény, mondjuk egy lezáratlan veszekedés, egy megbeszéletlen konfliktus, egy megbocsátás elmaradása. Az is okozhat lelki feszültséget, ha halogatjuk a tennivalónkat.
Minden befejezett cselekedett az önbecsülés és motiváció fontos forrása.
Valahányszor elvégzünk egy munkát (legyen az egy vizsga letétele stb.) nő az önbecsülésünk, mert úgy érezzük, hogy győztünk. Mindig győztesnek érezzük magunkat, ha elvégeztünk valamit, aminek kezdete és vége van.
Valahányszor viszont elkezdünk egy cselekedetet, és félbehagyjuk, -éppen olyan, mint ha nem fejeznénk be egy versenyfutást – úgy érezzük, hogy vesztettünk.

3.) A félelem a kudarctól.
A félelem a kudarctól hatalmas mennyiségű lelkinyugalmat rabolhat el.
Sokaknak nem elég szilárd az önmagukról alkotott pozitív ítéletük, hogy kibírják egy kudarc pszichés fájdalmát. A psziché pedig védekezésül, hogy megóvja az embert az összerop-panástól, oda hat, hogy az illetőt visszatartja a megmérettetést jelentő helyzettől.
A kudarctól való félelem kezelhető kétféle módon. Az első: tegyük meg, amitől félünk, és a félelem szertefoszlik. Ha félünk valamit megtenni, vágjunk csak bele, és aztán már nem gondolunk rá. Ha félünk, pl. közönség előtt szónokolni, valamit árusítani, vagy bármi mást csinálni, tegyük meg azt, amitől félünk, újra meg újra, amíg el nem jutunk oda, hogy már fel sem vesszük.
A másik dolog, ami hasznos lehet, egy egyszerű állítás, amely felhasználható a kudarctól való félelem megszüntetésére. Valahányszor, amikor az ijesztő helyzetre gondolunk, amikor érez-zük a szorongást, a stresszt, mondjuk újra és újra magunknak erőteljesen: képes vagyok rá, képes vagyok rá.
Minél több érzelmet viszünk abba, hogy képes vagyok rá, annál gyengébbé válik ez a nem megy. Végül pedig az erősebb érzelem győz, és kiszorítja a gyengébb érzelmet.

4.) Az elutasítástól való félelem.
A kudarc és a visszautasítás az élet természetes velejárója. Nincs siker kudarc nélkül, és nincs elismerés visszautasítás nélkül. A visszautasítástól való félelem túlságosan fogékonnyá tesz bennünket mások igényei iránt. Sokszor olyan dolgokat teszünk, amit mások akarnak, nem azt, amit mi akarunk. Másoknak akarunk megfelelni. Túlságosan aggódunk és félünk mások velünk kapcsolatos érzéseitől, véleményétől. Annyira, hogy megtagadjuk saját igényeinket.
Mivel ezek tanult szokások, megszabadulhatunk tőlük.
Önbecsülésünk növelése által felülkerekedhetünk visszahúzó félelmeinken. Legyőzhetjük a visszautasítástól való félelmünket, ami arra késztet minket, hogy nem magunknak, hanem másoknak feleljünk meg. Minél jobban szeretjük magunkat, annál kevésbé félünk a kudarctól, a visszautasítástól. Az egészséges felnőtt már szelektál, van saját értékrendje, áll a lábán fizikailag és pszichésen is, és nem mindig baj, ha valaki elutasítja, mert a dolog sokszor kölcsönös. Kellemetlen, de kibírható.

5.) A negatív fantázia
A negatív fantázia szintén rombolja a lelki békét, félelmet ébreszt. A félelmet az okozza, hogy a képzeletben lezajló események valóságosnak tűnnek. Töprengünk rajtuk, és minél többet gondolunk rájuk, annál valóságosabbnak tűnnek.
Negatív fantázia az aggódás is. Az aggódás a bizonytalanság okozta hosszantartó félelem.
Egy felmérés szerint az aggodalmak 40%-a olyasmiért volt, ami soha nem történt meg. Az emberek olyasmi miatt aggódtak, ami soha nem következett be. Aggódtak, hogy elvesztik az állásukat, hogy elkésnek, vagy hogy rosszul alakul egy randevú, vagy egy kapcsolat. Az aggodalmak következő 30%-a múltbéli dolgokra vonatkozott, amiken már úgysem lehetett változtatni. További 12%-ék az egészségre vonatkozott. A legtöbb esetben persze indokolatlanul. Azt hitték, van valami komoly bajuk, vagy betegségük, ami aztán nem bizonyult igaznak. Az emberek aggodalmainak 10%-át apróságok tették ki. Pl.: lesz-e elég aprója a parkolóórához, vagy hogy a barátnője felhívja-e. Az aggodalmaknak csak 8%-a volt igazán lényeges dologra vonatkozó. És ennek a 8%-nak a felét, vagyis 4%-ot, általuk befolyásolhatatlan dolgok okozták. Azon aggódtak, hogy vajon Izrael háborúzni kezd-e Palesztinával, és ehhez hasonlókon, amivel kapcsolatban az emberek úgysem tehetnek semmit.
Végeredményben a felmérés kimutatta, hogy legalább 96%-a, mindannak ami miatt az emberek aggódnak jelentéktelen, sohasem következik be, nem érdemes aggódni miatta.

6) A valóság tagadása.
Ez is olyan tényező, amely hajlamossá tesz a lelki feszültségre, és a negatív érzelmekre. Elutasítunk minden kellemetlen igazságot. A legkellemetlenebb igazságok azok, amelyek képességeinkkel kapcsolatosak: a személyiségünkkel, a magánéletünkkel, és a munkánkkal.
Tudjunk a kellemetlen oldalainkkal is megértéssel szembenézni.
Ha úgy érezzük, hogy feszültek, boldogtalanok vagyunk, rossz a közérzetünk, rosszul alszunk, szórakozottak, vagy ingerlékenyek vagyunk minden különösebb ok nélkül, akkor feltételezzük, hogy van valami az életünkben, amivel nem nézünk szembe. Feltételezzük, hogy tagadunk valamit. Van valami, ami kényelmetlen érzést kelt bennünk, de nem foglalkozunk vele. Az, hogy nem foglalkozunk vele, okozza a lelki feszültséget.
Tehát, meg kell kérdeznünk: mi az, amivel nem nézünk szembe?
A lelki egészség kulcsa: konfrontálók legyünk, ne menekülők.
Kérdezzük meg, mivel nem nézek szembe? És határozzuk el, ezután megteszem.
A lelki nyugalom a legfontosabb. És ha valami fenyegeti a lelki nyugalmunkat, akkor nézzünk szembe a helyzettel, foglalkozzunk vele, és vessünk véget neki.

7.) A harag.
A harag az egyik legnegatívabb érzelem. A harag akkor jön létre, ha hibáztatunk valakit, vagy valamit. Akkor gurulunk méregbe, ha áldozatnak érezzük magunkat.
Amikor áldozatnak érezzük magunkat, ösztön ébred bennünk a támadásra, vagy ellen-támadásra. A megtorlás azonban társadalmunkban nem megengedett. Sokszor az ember azért nem ugrik neki a harag okozójának, mert az akinek vissza akarunk vágni, erősebb, vagy nem tanácsos, mert aki a problémát okozza, az a főnökünk, anyósunk, vagy hasonló.Más esetekben különböző okoknál fogva nem tudjuk a haragot kommunikálni, és ez így egy megformázatlan energiatömbként megül bennünk.
Meg kell tanulni a negatív érzelmeket kommunikálni, mégpedig szociálisan elfogadható módon, és akkor lehet vele valamit kezdeni. Ha a haragot nem távolítjuk el a szervezetünkből, megszilárdul bennünk, és végül megmér-gezi a szervezetünket.
Hogyan szabadulhatunk meg a haragtól?
Ha átadjuk magunkat a haragnak, az a gyengeség jele. Valahányszor nem engedünk a haragnak, és vállaljuk a felelősséget, nem hibáztatunk mást, mi irányítjuk érzelmi életünket. Növeljük a haraggal szembeni ellenállásunkat.
A lelki feszültség pozitív is lehet, amikor egy célra irányul, energiát, életerőt nyújt, jó közérzetet ad.
Az a döntő, hogy az irányítás belül megy-e végbe, egy célra irányul, vagy külső hatás dominál. Az értelmi kontroll azt jelenti: én vagyok a felelős. Azt jelenti, hogy senkinek nincs hatalma az érzéseink felett.
Ha elfogadjuk felelősségünket, akkor szabályozni tudjuk, hogy mit gondolunk, és érzünk.

Összefoglalva:
Hogy az életben mindig megőrizhessük belső nyugalmunkat, kövessük a hét szabályt.
Először: tűzzünk ki világos célokat, dolgozzunk rajtuk, gondoljunk rájuk minden nap.
Másodszor: semmit ne hagyjunk félbe, győzzük le a halogatást.
Harmadszor: ne féljünk a kudarctól. Nézzünk szembe vele. Tegyük meg, amitől féltünk, és lőttek a félelemnek.
Negyedszer: ne féljünk az elutasítástól. Úgy győzhetjük le, hogy helyezzünk nagyobb súlyt a kapcsolatainkra. Legyünk nyugodtabbak. Éljünk kiegyensúlyozottabban.
Ötödször: küzdjük le a negatív fantáziálást, és a felesleges aggódást.
Hatodszor: győzzük le a tagadást. Nézzünk szembe a valósággal, és fogadjuk el, hogy ami itt van, az itt van.
Hetedszer: száműzzük a haragot. A harag abból ered, ha másokat hibáztatunk, ha egy rajtunk kívül álló személyt, vagy dolgot okolunk, aki a mi boldogtalanságunkért felelős.
(Forrás: Brian Tracy)