A napokban néztem át eddigi írásainkat és bejegyzéseinket, amikor hiányérzetem támadt. Hiányzott, hogy a dicséretről nagyon keveset írtunk eddig. Pedig nagyon hálás téma, minden nap lehet alkalmat találni a dicséretre és a kommunikációs eszközök egyik legfontosabb építőeleme (már külön tréningen is dolgozunk a pozitív neveléssel kapcsolatban).

A szülői és pedagógus tréningeken, amikor az utolsó alkalommal összegezzük az addig elhangzottakat, minden esetben kiemelem a dicséret jelentőségét. A dicséret szerepe annyira hangsúlyos, hogy rengeteg gyakorlati illetve szituációs feladatban megjelenik (cél, hogy a dicséret kifejezésének gyakorlása mellett a tréning résztvevői kellő mértékű „meleg bolyhost” is magukkal vigyenek).

Először is, megosztok néhány személyes tapasztalatot a dicsérettel kapcsolatban, amiket a szülőkkel és pedagógusokkal történt beszélgetések alkalmával gyűjtöttem össze:

(1)    Felnőtt társainknak lényegesen fukarabbul mérjük a dicséretet, mint a gyerekeknek

Azzal a résszel nincs gond, hogy a gyerekeket / gyerekeinket sokat dicsérjük. A cél, hogy ez megmaradjon, és osztogassuk nyugodtan felnőtt társainknak is a nekik kijáró dicséreteket. Az ok egészen prózai, de mégsem jó indok, hogy ne dicsérjünk. Mire felnövünk, felnőtté válunk az általános elvárások annyira megnövekednek, hogy nagyon nehézzé válik valami kiemelkedőt teljesíteni hétköznapokon. Valami olyan nagyot, hogy az kiváltsa a dicséretet. Sántíthat a példa, de biztos érteni fogod mi a mondanivalója: Természetes, hogy a hűtőben mindig van ennivaló – sokszor éppen a kedvenced –, de ritka, amikor dicséretet kapna ezért a gondoskodásért, odafigyelésért az, aki feltölti a hűtőt.

Ahhoz, hogy ezen változtatni tudj, – mint minden eddigi kommunikációs eszközre, – először tudatosan oda kell figyelned. Ha kellően sokat gyakorlod, akkor idővel aztán ez beépül a mindennapi kommunikációs arzenálodba, és észre sem fogod venni, hogy többször használod a dicséretet, mint azelőtt. Közvetve érzékelni fogod, hiszen te is pozitívabb visszajelzéseket fogsz kapni, és észreveheted, hogy ismerőseid, akikkel találkozol, szívesebben fognak időt tölteni társaságodban.

(2)    Nem mindegy, hogyan dicsérünk

Ez meglepő lehet, de van, amikor a dicsérettel éppen az eredeti szándékoddal ellentétes hatást érsz el. Visszautalva az előző pontra: nincs szükség arra, hogy minden pillanatban dicsérj. A fontos az, hogy megtaláld a kellő alkalmat és olyankor alkalmazd a dicséretet a leghatékonyabban. Van különbség dicséret és dicséret között? Alapvetően 3 lehetőséged van gyermeked (vagy felnőttek) dicséretével kapcsolatban: (nem számítva ide azt a lehetőséget, hogy egyáltalán nem dicsérsz) megdicséred a személyt, megdicséred az eredményt, vagy megdicséred az erőfeszítést. Egy konkrét példán ezek a különbségek így néznek ki:

    Te egy nagyszerű művész vagy!
    Ez egy nagyszerű festmény!
    Olyan részletesen kidolgoztad a figurákat a festményeden, hogy szinte életre kelnek!

A legtöbb ezzel foglalkozó kutatás azt a következtetést vonta le, hogy a személy dicsérete a legkevésbé hatékony, egyes esetekben kárt is lehet okozni vele. Ennek több oka is van, csak néhány a teljesség igénye nélkül:

Ha egy pozitív jelzővel illetünk egy másik személyt, később ugyanannak a pozitív jelzőnek a negatív párját is használhatjuk vele kapcsolatban. Ez képes tökéletes zavart kelteni: „Ügyes vagyok, vagy ügyetlen?”
Ha csak pozitív jelzőket használunk, az élet hozhat a jó szándékkal dicsért személynek olyan kudarcélményt, ami arra döbbentheti rá, hogy az addigi jelzők indokolatlanok voltak. Ezek a kudarcélmények jobban megviselhetik, mint azt, akinek a munkáját, illetve erőfeszítését dicsérték inkább, és nem a személyét.
A jelző szubjektív, tőlünk függ, így a fogadó megkérdőjelezheti annak valósságát. Ráadásul a szubjektív mivolta miatt, ami neked mondjuk ügyes, okos, erős, szép, stb., az egy másik embernél nem ugyanezt jelenti: „otthon anyu azt mondja, szorgalmas vagyok, az iskolában pedig azt mondja a tanító néni, hogy lusta vagyok…”

Akkor hogyan is lenne érdemes dicsérni? A legtöbb kutatás azt támasztotta alá, hogy a leghatékonyabb dicséret az egyén erőfeszítésére utal. Ezt az élményt el lehet tenni, ez már nem visszavonható. Egy későbbi nehéz helyzetben pedig újra feleleveníthető: „Most ez nagyon nehéz, de múltkor meg tudtam oldani, így most is képes leszek rá”. Ha ezt a fajta leíró dicséretet alkalmazod, a következő hatásokat érheted el:

Rövid távon motiválhatod gyereked – megismétli azt, amit megdicsértél.
Nemcsak, hogy megismétli, de fejlődik is benne – egyre jobban csinálja ugyanazt.
Hosszú távon az önértékelését építheted a leíró dicsérettel. Képes megdicsérni magát is adott helyzetben.
Elsajátíthatja gyermeked, hogy arra figyeljen inkább, ami pozitív és értékes.

A dicséret  szinte kimeríthetetlen téma, és a szülők / pedagógusok visszajelzései szerint nagy pozitív változásokat képes előidézni gyermekeik / diákjaik viselkedésében, hozzáállásában.
Kérjük te is oszd meg történeteid, tapasztalataid a témával kapcsolatban.

Elgondolkodtató üdvözlettel:

Turáni Szabolcs

kapcsolatépítész

ECRIRE ici