Az egyik legnehezebb lelki – önismereti feladat védekezni a szülői érzelmi zsarolás ellen, hiszen a legtöbben nem tudnak érzéketlenül elmenni a szülők mondatai, viselkedése mellett.

Az elmúlt évek során nagyon sok ember problémáját végighallgatva azt tapasztaltam, hogy van egy olyan tényező, ami már-már népbetegség szintű méreteket ölt. A legtöbb szülő – felnőtt gyermek probléma közös vonása az, hogy nem tudnak mit kezdeni a szülői érzelmi zsarolás tényével, egyszerűen leblokkolnak, és védtelennek érzik magukat.

Anyagilag független, tanult embereknek vajon miért okoz nehézséget kikeveredni ebből az érzelmi állapotból, és rendezni kapcsolataikat? Az érzelmi zsarolás lehet enyhébb és súlyosabb, nem mindig pontosan megfogható, ám annál inkább érezhető.

Először is mozgékony, a szélsőséges variációkat, a valós lehetőségeket és a valószínűtleneket egyaránt számba vevő képzelet. Nemegyszer tapasztalható, hogy valaki nem hiszi el az egyenes, igaz beszédet, de a hazugságot igen. „ – Kivel beszéltél? – kérdezi a feleség. – A szeretőmmel.” És nagy nevetés fogadja a közlést.

A társfüggőség vagy kodependencia a másik embernek, a másik véleményének való kóros alárendeltség, mely lehetetlenné teszi az egyenlőségen alapuló emberi kapcsolatok létesítését.

Többször találkoztam már egy olyan sajnálatos és szomorú jelenséggel, amibe hosszú-hosszú évekre is bele tudnak ragadni az emberek. Olyannal, ami bizony szépen lassan fel is fogja őrölni az embert, és egyszer csak arra fog majd kelni, hogy Uram Isten, így éltem le az életemet? Erről fog szólni ez a cikk, hogy számodra ne jöjjön el az a nap, amikor azzal ébrednél hogy hazugságban élted le az életed.

Lelki egyensúlyunk egyik pillére a bennünket érő stressz és az ennek nyomán gyakran keletkező frusztráció és harag helyes kezelése. Utóbbit tartják a lélekgyógyászok a legrombolóbb érzelemnek, hiszen kapásból legalább két embernek árt...

Valószínűleg sokan vagyunk olyanok, akiknek még munkálkodnak a fejünkben tudat alatt a gyerekkorból származó társadalmi dogmák és a hozzájuk kapcsolódó egészségtelen bűntudatok. Még akkor is, ha folyamatosan, tudatosan győzködjük magunkat arról, hogy ez meg ez a tevékenységünk egyáltalán nem káros senkinek, nem kell miatta lelkiismeret-furdalást éreznünk, még akkor sem, ha ezt tanultuk róla.

A bűntudat azokhoz a pszichológiai jelenségekhez tartozik, amelyek nehezen megragadhatók, rejtélyesek, amelyek kiemelik az embert az állati létből, sajátos személyi méltósággal ruházzák fel, és lehetővé teszik önmaga meghaladását. A bűntudat komplex érzelem, több tényező szükséges a felmerüléséhez és a kiváltódásához, valamint több területen hat a személyiség működésére és fejlődésére

Egyedül lenni nem jó vagy rossz, hanem a lehetséges életformák egyike. A legtöbb ember mégis úgy kerüli az egyedüllétet, mint valami betegséget és egyre több ember számára válik riasztó, kétségbeejtő félelemmé a magányosság gondolata.

A pszichológusok az "önáltatást" egy olyan, nyilvánvalóan abszurd hiedelemként határozzák meg, mely az ellene szóló megdönthetetlen bizonyítékok dacára is tartja magát, különösen olyan zavarok esetében, mint a skizofrénia vagy a bipoláris depresszió. De mindannyian áltatjuk magunkat valamennyire. Mi több, egy bizonyos mennyiségű önbecsapás még szükséges is lehet mentális egészségünk fenntartásához.