Lelki egyensúlyunk egyik pillére a bennünket érő stressz és az ennek nyomán gyakran keletkező frusztráció és harag helyes kezelése. Utóbbit tartják a lélekgyógyászok a legrombolóbb érzelemnek, hiszen kapásból legalább két embernek árt...

Kivel ne fordult volna elő, hogy felbosszantották, megbántották és megharagudott emiatt? Van, hogy egyszerűen a dolgok másként alakultak, mint ahogy terveztük és ez haragot, bosszúságot vált ki belőlünk. Teljesen természetes reakcióról van szó. Olyannyira, hogy a harag a legelső érzelmeink egyike.

Nem árt, ha megtudjuk, hogy harag szempontjából melyik típusba tartozunk, mert így könnyebb elbánni a rossz érzéssel, és megtalálhatjuk érzelmeink kifejezésének egészségesebb módját is.

A harag, a düh érzését mindenki átéli; a baj akkor kezdődik, ha nem tudunk vele kellően bánni, dédelgetjük, esetleg magunkba fojtjuk, vagy előbb cselekszünk, mint gondolkodunk. Ha akár azonnal dühkitöréssel reagálunk valamely számunkra kellemetlen eseményre vagy helyzetre, akár lenyeljük és rágódunk rajta, mindkét esetben ártunk egészségünknek.

A bosszankodás­nak, haragnak igen gyakori következménye, hogy rosszkedvűek leszünk, elveszítjük uralmunkat gon­dolkodásunk és cselekedeteink felett, gyomorfekély és epekő alakulhat ki, ellenálló képességünk meg­gyengül, és idő előtt kellemetlen, beteg öregembe­rek leszünk.

Azzal, hogy mérgelődünk, valójában mások hi­bája miatt önmagunkat büntetjük, tudatunk nega­tív rezgésével önmagunkat gyengítjük, és teljesítő­képességünket csökkentjük épp akkor, amikor a legjobb formában kellene lennünk.