Hirtelen jön, egy pillanat alatt elborítja az agyat. A halánték lüktet, a szív dobog, ezerrel fújtatunk, az izmok megfeszülnek, energia önti el a testet, rombolni akarunk. Ez a kegyetlen energia mindenkiben ott van csecsemőkortól kezdve, és minden kultúrában könnyedén felismerik. Ennek a súlyától szenved Charlie Sheen és ettől lesz dr. Bruce Bannerből Hulk. Kitalálta már, mi az? Naná, hogy a düh. De mit keres ez bennünk egyáltalán?
Mi is történik valójában belül, amikor dühös az ember? Amikor dühösek vagyunk, akkor tulajdonképpen nagyon szeretnénk valamit megkapni… Bele vagyunk ragadva egy megoldás keresésébe, amit éppen nem ajánl fel nekünk a sors, vagy nem úgy ajánlja fel, ahogy mi szeretnénk…
Mi is ilyenkor a teendő? A legfontosabb kérdés ilyenkor az, hogy hogyan is tudunk lenyugodni, hogyan tudjuk megtalálni (észrevenni) azt, ami tényleg fontos nekünk.
Azt szögezzük le, hogy a düh erőteljes és hasznos, de csak akkor, ha jól használjuk, mert ha rosszul hasznosítjuk, akkor nagyon kártékony lehet.
Mihelyt észleljük a dühünket, fontos, hogy szinte azonnal kezdjük el átalakítani, mert a düh örvény jellegű, minél később próbáljuk megállítani, annál nehezebb a dolgunk. Vagy mi kezeljük a dühünket, vagy a düh kezel minket…
Ha a dühünket szeretnénk jól kifejezni, akkor a következő a dolgunk:
A Psychology Today website-ján találtuk az alábbi összeállítást Signe Whitson tollából a passzív-agresszív viselkedésről. Persze előfordulhat, hogy az ön partnere sosem szokott passzív-agresszív módon reagálni konfliktusokra, de ha mégis, akkor most legalább megtudja, többek között miről lehet az ilyen viselkedést felismerni. Az is lehet, hogy ön nem családjából ismer ilyen személyt, hanem a munkahelyéről vagy ismerősi köréből, vagy az is lehet, hogy ön is hajlamos erre a viselkedéstípusra
A megbocsátás az Univerzum azon törvénye, ami fölülírja következményeket. Azt javaslom, bocsáss meg mindenkinek, aki valami „rosszat” tett ellened! Könnyű ezt mondani! Igaz, ez döntésből nem megy. Fejből nem lehet megbocsátani! Ha megerőszakolod magad agyban, az csak még jobban elnyomja az érzést, és belülről mérgez téged, és amikor a legkevésbé várod kitörhet, és akkor mindent elpusztít maga körül.
A gyerekkori szeretethiány, főképpen az anyai szeretet elmaradása, az állandó korlátozás, a szülő vagy családtag folyamatos felügyelete, irányítása és bármilyen szexuális bántalmazás, molesztálás már nagyon korán igen nagy százalékban okozhat depressziót, skizofréniát és akár végletességbe is csapó agresszivitást, de ha akkor még nem is ér el érzékelhető szintet, később viszont mindenképpen megjelenik. A depresszió és a skizofrénia egyik legfőbb oka ugyanis az elnyomott düh.
A dühről sok téveszme él a köztudatban, ami megnehezíti a traumatúlélők gyógyulását. A düh természetes érzés, akit bántalmazás ér, az jogosan haragszik a bántalmazóra. A gyerekek általában eleinte megpróbálnak hangot adni haragjuknak, de ha arra büntetés, további abúzus vagy az elkövető dühkitörése a válasz (általában ezek egyike történik), akkor megtanulja, hogy haragját elfojtsa.
A legtöbb ember, annak ellenére, hogy rendszeres időközönként él vele, tulajdonképpen elítéli a saját és mások dühét. Mintha a dühnek, ennek az egyik legerőteljesebb érzelemnek nem lenne természetes helye és funkciója az emberi közösségek életében.
A düh olyan alapvető érzelem, amit mindannyian megtapasztalunk élethelyzeteink során. A probléma akkor jelentkezik, amikor nem tudjuk, hogyan kezeljük dühös indulatainkat. Kontrolálatlanul szabadjára engedjük vagy igyekszünk nem tudomást venni róla és elfojtjuk magunkban.