Valószínűleg sokan vagyunk olyanok, akiknek még munkálkodnak a fejünkben tudat alatt a gyerekkorból származó társadalmi dogmák és a hozzájuk kapcsolódó egészségtelen bűntudatok. Még akkor is, ha folyamatosan, tudatosan győzködjük magunkat arról, hogy ez meg ez a tevékenységünk egyáltalán nem káros senkinek, nem kell miatta lelkiismeret-furdalást éreznünk, még akkor sem, ha ezt tanultuk róla.

A bűntudat azokhoz a pszichológiai jelenségekhez tartozik, amelyek nehezen megragadhatók, rejtélyesek, amelyek kiemelik az embert az állati létből, sajátos személyi méltósággal ruházzák fel, és lehetővé teszik önmaga meghaladását. A bűntudat komplex érzelem, több tényező szükséges a felmerüléséhez és a kiváltódásához, valamint több területen hat a személyiség működésére és fejlődésére

„Bűneink” szörnyű súllyal nehezednek ránk mindaddig, amíg hiszünk a „véletlenekben”. Mikor megtapasztaljuk azt, hogy minden Véletlennek hatalmas, sorsszerű jelentősége van életünkben (hisz alkalmat teremt szembesülnünk azzal, akik vagyunk, akik lenni szeretnénk, aki az árnyoldalunk is), rögtön megkérdőjeleződik a bűntudatunk hitelessége... !Hiszen nincs olyan ember a földön, aki ne a boldogságot keresné, aki ne az elismerést és a szeretet megtapasztalását vágyná. Akkor meg miért gondoljuk, hogy nem minden pillanatban azt tesszük, ami a maximális teljesítmény az adott helyzetben tőlünk? MOST  éppen erre vagyunk képesek, a legjobb szándékunk szerint!

A lelkiismeretet ma inkább elnyomni szokták, mint erősíteni. Nevében is benne van; a bűntudat normális esetben valami elkövetett bűn következménye. Igaz, hamis bűntudatot is lehet kelteni, ha ezt az ember alárendelt szerepben magára veszi

Egészséges embernél viszonylag ritkán fordul elő, hogy egyetlen érzelem, hangulat, szenvedély tartósan uralja az egész pszichikumot. Ennél jóval gyakrabban fordul elő azonban, hogy egy-egy esemény, átélt helyzet nagy intenzitású érzelmeket, indulatokat, hangulati életünk szélsőséges megingását váltja ki belőlünk. Ezek az érzelmileg túlfokozott állapotok általában rövid ideig tartanak, és néhány perc, óra vagy nap alatt lezajlanak. Ha azonban hajlamosak vagyunk pillanatnyi szélsőséges érzelmi reagálásra – akkor napi életünkben túlságosan gyakran következnek be ilyen pillanatok, amikor gondolkodásunk beszűkül, önkontrollunk csökken. Olyan cselekedetekre, kijelentésekre ragadtatjuk magunkat, amelyeket később megbánunk – s most már a lelkiismeret furdalás kezd gyötörni. A végeredmény állandóan hullámzó túlizgatottság, önmagunk és környezetünk számára nehezen elviselhető feszültség lesz.