A hozzászólásban el lett különítve kétféle bűntudat. Többféleképpen lehet hívni: egészséges – egészségtelen, reális – irreális, külső eredetű – belső forrású, dogmákon alapuló – racionalitásra épülő, stb. stb.
Valószínűleg sokan vagyunk olyanok, akiknek még munkálkodnak a fejünkben tudat alatt a gyerekkorból származó társadalmi dogmák és a hozzájuk kapcsolódó egészségtelen bűntudatok.
Még akkor is, ha folyamatosan, tudatosan győzködjük magunkat arról, hogy ez meg ez a tevékenységünk egyáltalán nem káros senkinek, nem kell miatta lelkiismeret-furdalást éreznünk, még akkor sem,
ha ezt tanultuk róla. Ezeket a mumusokat elég nehéz megszelídíteni, sok idő, türelem és gyakorlás szükséges hozzá, de lehetséges. Vannak különlegesen nehéz esetek is, amelyekhez extra türelem kell.
Ilyenek például azok az emberek, akik nem kívánt gyerekek voltak. Ők már a puszta létük miatt is szoktak mérgező bűntudatot érezni, és sokszor emiatt nincs motivációjuk sem arra, hogy élhető emberi életet engedjenek meg maguknak. Így van mindaddig, amíg az önbizalmukat a szüleik elismerésétől teszik függővé.
A nem kívánt gyerekeket a szüleik nagyon ritkán ismerik el, mint értelmes emberi lényeket, általában azzal vannak elfoglalva, hogy bebizonyítsák, hogy az összes problémájuk oka a gyerekük. Lesöpörve a vállukról az összes szülői felelősségüket.
A gyerek viszont az ellenkezőjét akarja bebizonyítani,hiszen neki a léte függ a szülei elismerésétől. Ha a gyerek ki tud kerülni ebből az ördögi körből, és sok gyakorlással sikerül elérnie, hogy ne a szülei ítéletétől, hanem attól függjön az önbizalma, hogy ő is a Teremtő alkotása, és ha nem árt másoknak, akkor jogosan van itt a Földön, akkor el tudja felejteni a bűntudatot is.
Igen ám, de mikor nem ártunk másoknak? Ebben biztosan megoszlanak a vélemények. Szerintem akkor nem ártunk másoknak, ha igazat mondunk és korrekten viselkedünk.
Például a másokat is érintő tevékenységeinkben mindig megállapodunk a feltételekben a tárgyat tekintve, amit aztán értelemszerűen betartunk. Ezt nevezik alighanem együttműködésnek vagy kompromisszumnak.
Hajlandónak kell rá lennünk! Mert akkor mindkét fél megbecsülve fogja magát érezni.
Ha viszont nincs valakivel megállapodásunk, és nem érintjük egymás tevékenységét, akkor nincs vele elszámolni valónk sem.
Szerző:Szalkai Titi
HODILDI HONLAPJA 
