Az emberek megelégedettek szeretnének lenni. Többnyire nem azok, csak szeretnének azok lenni. Olyan ez, mint a viccbéli kétféle ország. Van szabad, és van szabadság szerető ország. Mi többnyire az utóbbi vagyunk.

A testileg folyton éhes ember sovány és elégedetlen. Így van ez a lélekkel is. A lelki táplálékhiány is elégedetlenséget okoz. Ez a fajta éhség azonban nem soványságot, hanem szomorúságot, magányt, depressziót eredményez.

A lelki hiányállapotok között létezik ingeréhség, elismeréséhség és szeretetéhség.

Az ingeréhség ismert jelenség, leggyakoribb következménye az unatkozás. Legdrasztikusabb formája az izoláció, amikor kizárnak valakit a társas környezetből, vagy be, magánzárkába a börtönben. Láttam értelmi fogyatékos, intézeti fiatal lányt, akinek élete eseménytelensége folytán olyan erős ingeréhsége volt, hogy önmagát bántotta. Sebeket okozott saját testén, hogy történjen vele valami. Ez az ingerek megszerzésének nagyon primitív módja, de neki nem voltak más eszközei. Előfordul az is, hogy valaki saját magát zárja ki embertársai közül (nem jár társaságba, mogorva, stb.), majd csodálkozva veszi észre, hogy magányos.

Az egészséges ember strukturálja napjait, értelmes dolgokkal elfoglalja magát, hogy elkerülje az ingeréhséget. A gyakran unatkozó embernek valami nagyon hiányzik az életéből, többnyire az intimitás és az értelmes feladatok. Akinek nincs fontos dolga, feladata, munkája, az értelmetlen és haszontalan ingerekkel, elfoglaltságokkal strukturálja saját életét. (kábítószer, játék- automaták, tv sorozatok stb.)

Az elismeréséhség is megszokott jelenség, ha nem is ilyetén megfogalmazásban, de úton, útfélen találkozhatunk vele. Az angol „stroke”-nak (ejtsd: sztrók) nevezi azt a táplálékot, ami enyhíti az elismeréséhséget. A sztrókolás szó pontosan lefordíthatatlan, lelki cirógatást, lelki simogatást jelent. Pozitív értelemben ilyen a jutalom, a dicséret, a bíztatás, a kitüntetés, a hírnév, a siker, de ilyen a másoktól bezsebelt áhítat, vakbuzgalom is, ami már nem annyira pozitív elismerés. Szintén stroke-nak minősülhet az eredményes munka, a sok pénz, a hatalom, a hódítás, és még sok minden más, ami így-úgy biztosítja és növeli az elismerést. Egészséges lelkületű emberek a társadalom és önmaguk számára is egészséges módon képesek kielégíteni elismerés szükségletüket. Keményen dolgoznak, valamiben kiemelkednek társaik közül, maradandót alkotnak, példaadóan élnek, stb. Néha azonban groteszk és ijesztő, hogy emberek mit meg nem képesek tenni hiányzó elismerésük érdekében. A valóság show-k sztár percemberei elsősorban nem pénzért vállalják az idétlenkedést, olykor önmaguk megalázását is, hanem a hírnév miatt. Híresnek lenni óriási elismeréséhséget elégít ki. A baj az, hogy az ő ismertségük nem különleges tehetségük, vagy teljesítményük következménye.

Látok átlagos, vagy közepes képességű férfiúkat, akik karnyi vastag aranylánccal nyakukban, böhöm nagy terepjárókkal közlekednek, miközben nem erdészek, vagy vadászok, csupán azért teszik ezt, hogy felfigyeljenek rájuk, hogy elismerjék őket. Rossznyelvek szerint, ha kicsi a férfiasságod, toldd meg egy terepjáróval! (Elnézést kérek, terepjárós ismerőseim mind kivételek!)

Tőlem a palotákat építők sem zsebelnek be túl nagy elismerést gazdagságukat fitogtatván, hiszen egy négytagú családnak célszerűtlen háromszázhatvan négyzetméteres lakásban lakni, hacsak nem bújócskázásra használják otthonukat.

Nagyon nem mindegy tehát, hogyan érjük el embertársaink irántunk való csodálatát és elismerését. Tehetségünk kibontakoztatásával, vagy anyagi javaink mutogatásával.

A szeretetéhség – attól tartok – félreismert fogalom, mert a szeretet szót felettébb sok olyan jelenségre is használják, ami nem szeretet. Elismerést még csak-csak, valódi szeretetet azonban már nehezebben kaphat az éhes lelkű ember. Az igazi szeretet, egy másik ember feltétel nélküli elfogadását jelenti. Ez a képesség csak nagyon érett emberek sajátja, vagyis szeretni sokkal kevesebbek tudnak, mint ahányan ezt hiszik magukról. A biztosan nem szeretetről szóló mondatok közül néhány:

„Szeretem a fiamat, még motort is vettem neki. Ha nem viszel magaddal, nem szeretsz! Kaptam apámtól rendesen, azért szeretett az öreg. Látod kicsim, ha ötöst hozol haza, szeretünk! Imádlak Torres Dani!”…és így tovább.

A szeretetképtelenséget, az érzelmi zsarolást, a hálát, a kötődést, vagy a rajongást gyakran összekeverik a szeretettel. Valódi szeretetet csak intimitás kapcsán kaphatunk, ami ritka kincse az életnek, keveseket ajándékoz meg vele a sors. Éhezik is sok millió ember a valódi szeretetre, de ne csüggedjünk, már kísérleteznek a harmadik generációs antidepresszáns tablettákkal, ami segít a bajokon.  Addig is – intimitás és szeretet hiányában – átmenetileg javaslom szeretetéhség csillapítása gyanánt a következő tevékenységek sűrű gyakorlását: alkoholfogyasztás, dohányzás, kábszerezés, játékautomatázás, hatalomszerzés, eszement pénzhajhászás, agyondolgozás, válogatás nélküli szex fűvel és fával. Mindezek átmenetileg kielégítik a szeretetéhséget (rövid időre), azonban több kárt okoznak, mint amennyi hasznot hajtanak.

Akik nem ezt az utat akarják járni, azoknak ajánlom a valódi szeretet megtanulásának az egész életre szóló fáradságos, de bőven megtérülő útját.

Pap László, pszichológus